A közvetítő típusú kommunikáció
A kisbabák nem tudnak születéskor beszélni, ezért a kommunikáció ilyenkor rendkívül egyszerű; a legfőbb kifejező eszköz a sírás. A sírás különösen hatékony kommunikációs eszköz, hiszen az édesanyában erős ösztönt aktivál a sírás hangja, hogy kielégítse gyermeke szükségleteit. Ez egy fantasztikus túlélési ösztön, de idővel a kisbaba kommunikációja többoldalúvá válik, nem csupán a segítségkérésre fog szolgálni! Ahhoz, hogy megértsd, miért is sír a kicsi, olvasd el „ című cikkünk.
A fogadó típusú kommunikáció
Az újszülöttek ugyancsak kiváló figyelők és hallgatók, imádják a szüleik hangját és arcát. Ez hasonlóan fontos ösztön, amely segítségével a kisbabák megtanulnak kommunikálni, idővel pedig beszélni.
Hogyan tanulnak meg a babák kommunikálni
A kisbabád már a méhben meghallva a hangokat elkezdi megismerni a kommunikáció időigényes folyamatát. Ez nagyjából a terhesség 20. hetében kezdődik el. Elkezdi felismerni és hallgatni a hangod, illetve a környezetedben lévőéket. Így, már a születésétől kezdve fel fogja ismerni a hangod, illetve magát, a beszédet, mint hangformát.
Hogyan segíthetünk neki kommunikálni?
A legjobb módszer az utánzós játékok próbálgatása - nyújtsd ki a nyelved például. Ez nagyon aranyos tud lenni. Csak ülj le a kicsivel, nyújtsd ki a nyelved, és bátorítsd, hogy ő is ezt csinálja. Eltarthat egy darabig, de idővel ráérez majd. Ez a kommunikáció legkezdetibb formája – szavak nélküli kifejezés.
A legjobb, amit tehetsz gyermeked kommunikációjának fejlesztésére az, ha sokat kommunikálsz vele! Nem kell mindig szavaknak lennie ezeknek – lehetnek vicces hangok, zenék, nóták, zajok – bármi, amit csak szeretsz. Ez mind részét képezi annak, hogy gyermeked úgy érezze, odafigyelsz rá, amit nagyon szeret.
Ha beszélsz hozzá, mindig adj neki egy kis időt, hogy meghallgassa az egészet és válaszolni próbáljon. Először nem tud majd szavakat formálni, de biztos nagyon fog igyekezni, hogy becsatlakozzon.
Már a szülés előtt is elkezdhetsz beszélni hozzá. Mondd el neki, mi újság, mi történik odakinn.
Néhány édesanya azt figyelte meg, hogy ha egy adott könyvet vagy zenét hallgat vagy olvas, akkor a kisbaba később rendkívül pozitívan reagál ugyanarra könyvre vagy zenére a születés után. Ismerősnek és biztonságosnak érzi majd azt.
Amikor a kisbabák 9-12 hónapos kor között megtanulnak mutatni, végre lehetőségük adódik megmutatni a világnak, mit is tartanak fontosnak és érdekesnek. Ez egy univerzálisan hatékony módszer a kommunikálásra. Ha valaki valahova odamutat, az emberek odanéznek.
Az ember az egyetlen élőlény, amely képes mutatni, illetve szemmel ténylegesen meglátni, amit a másik mutat. A kisbabák nem rögtön értik ezt meg, de hamarosan megtanulnak majd odanézni, ahova te, és felismerni az érzéseid. Ezt hívják „társasági referenciálásnak”.
Kéz- és testjelek, gyermekjelzések, dalok
A kisgyerekek hamarabb tanulnak meg mutogatni, mint beszélni. Néhány szülő megtanítja gyermekét olyan alapvető jelzésekre, mint a „még többet kérek”, „tej”, vagy „tele vagyok”. Ez rendkívül jól segíthet a frusztrált csecsemőknek. Nem kell azonban kizárólag a gyermeki jelnyelvre korlátozni magatok, kitalálhattok saját jeleket is, ez remek közös szórakozás lehet. Hét hónapos kortól a gyermekek elkezdik megérteni és reagálni a kéz- és testgesztusokra, például a „nemre”, a „nézdre” stb.
A dalok remek módszerek lehetnek az új szavak megtanulására, miközben az adott szót éppen fizikailag is elvégezzük. A kisbabád nagyon fogja élvezni, ahogy az öledben ülve hallgathatja, ahogy énekelsz és csinálsz valamit. Így tud részt venni a közös dolgokban, mielőtt megtanulna beszélni és énekelni. Tekintsd meg a tevékenységekről szóló dalok éneklése gyermekünkkel című cikkünk a további ötletekért.
A mozgással történő szótanulás rendkívül hatásos, hiszen az újszülöttek az érzékeik révén és fizikai módon tudnak a legtöbbet tanulni (a nyelvi tanulás helyett).
Minél többek kommunikálsz, a kisbabád agya annál jobban fejlődik
Az első két évben gyermeked agya gyorsabban fejlődik, mint életében később bármikor.
Egyszerűen fogalmazva, egész nap szinapszisokat (idegpályákat) fektet le az agysejtek (neuronok) között. Ezek az idegpályák a tanulás során alakulnak ki, és amikor elkészülnek, a tudás rögzül. Úgy képzelhetjük ezt el, mint amikor a búzamezőn szeretnénk utat törni... Minél gyakrabban megyünk végig ugyanazon az úton, annál erősebb, kitaposottabb és biztonságosabb lesz a végeredmény. A csecsemő- és gyerekkorban az agy rendkívül rugalmas, elképesztő változásokra és fejlődésre képes.
Például, ha mondunk neki egy új szót, az rögzül, de nem fog megmaradni neki. Ha sokszor mondjuk el ugyanazt, a szó idegpályaként fog kiépülni az agysejtek között. Ugyanez igaz a vizuális memóriára és a hallott hangokra.
Ha nem csupán kimondjuk a szavakat, hanem el is énekeljük azokat, az idegpálya sokkal erősebb lesz, és a szó biztosabban megmarad. Minél több idegpálya kapcsolódik egy emlékhez - legyen az zene, szavak, vagy más érzékelési formák, például szagok-, az annál jobban megmarad memóriánkban. Ami azt illeti, a szagok segítenek legjobban felidézni a memóriákat.
