Ez a weboldal már nincs optimalizálva a(z) Mozilla 5.0 böngészőre.
A weboldal tartalmában vagy egyes funkcióinak működésében hibákat tapasztalhat.
A legjobb élményért kérjük használja az alábbi böngészők egyikét:
Régen minden asztal sarkát egy tárgy díszítette: egy cipó kenyér, hogy a következő évben bőségesen legyen étel, terméssel teli szakajtó a földek termékenységéért, pénz a gazdagságért és egy tál étel, hogy bővelkedjenek jószágban és baromfiban. Hasonlóképpen ma is, ha a háztáji kertben termel valamit, tegyen az asztalra a kertjében termett terményekből. Majd őrizze meg ezeket és tavaszi vetés idején keverje a többi növényhez. A hagyomány szerint így biztosítva lesz a jó termés.
Nem véletlen, hogy a karácsonyi asztalt leggyakrabban piros és zöld színekbe öltöztetjük. A piros szín ugyanis Jézus vérét jelképezi, aki a keresztre feszítve meghalt. A zöld az élet és az örök világosság szimbóluma. A legenda szerint, amikor a kis Jézus megszületett, minden fáról lehullott a hótakaró és új zöld hajtások jelentek meg rajtuk. Újévkor a régi rómaiak házaikat zöld ágakkal díszítették, a fenyőfa ágai télen az életet jelképezték.
Talán meglepő, de a karácsony egyik jelképe éppen a hagyma. Egyidejűleg a hagyma és a só egy hagyomány képviselői, miszerint este az asztalra 12 lehámozott hagymahéjat tettek egymás mellé. Mindegyik héj egy hónapot jelképezett és mindegyikbe egy pici sót szórtak. A hagyomány szerint amelyikben reggelig feloldódott a só, az a hónap esős volt. Amelyikben csak megnedvesedett, abban a hónapban kevés eső volt várható. Száraznak jövendölték azt a hónapot, melyikben a só száraz maradt.
Elődeink az almát használták jövendőmondásra. Az almát mindig félbevágták, s ha jól látható volt a magház csillaga, az a következő évre egészséget, boldogságot és sikert jelentett. Ezzel szemben a nem teljes csillag, vagy az almában levő kukac betegséget és szerencsétlenséget jelentett. Ez viszont még nem volt a legrosszabb jel. Annak, akinek az alma belsejében kereszt jelent meg, a következő év szerencsétlenséget, vagy halált hozott.
Jóslásra használták az alma magvait is. Tizenkét darab magot egy tál vízbe tettek, s amennyi felúszott a víz tetejére, annyi száraz hónap volt várható a következő évben.
A méz is a karácsony jelképe. Azt tartották, hogyha valaki szenteste mézzel kente be az arcát, azt a következő évben mindenki szeretni fogja.
A dió is azon élelmiszerek egyike volt, melyből jövendőt tudtak mondani. Szentestén a család minden tagja vacsora után feltört egy diót. A dió 4 részre osztott belseje jósolta a négy évszakra szóló egészséget. A rothadt, vagy száraz dióbél betegséget jelentett.
A dióbélhez további hagyományok fűződnek. Minden családtag egy gyertyát tett a dióhéjba és ezeket egy tálba helyezve leengedte a vízen. Ha a dióhéj hajócskák együtt maradtak, akkor a család is együtt maradt. Ha egy hajócska elúszott a többitől, ez azt jelentette, hogy az egyik családtag elkerül otthonról. Ha az egyik dióbél felfordult, akkor tulajdonosának szerencsétlenségtől kellett tartania.
Szenteste szokás vacsora előtt a tányérok alá tenni egy halpikkelyt. A hagyomány szerint, ha ezt a halpikkelyt a pénztárcájába teszi, sok pénze lesz.
Próbálja ki elődeink hagyományát, ha fonott kalácsot süt karácsonykor. A szenteste készített fonott kalács tésztájába tegyen egy szem borsót és süsse meg. Aki később a borsószemet megtalálja, annak a következő éve boldog és sikeres lesz.
Karácsonykor nem hiányozhatott az asztalról :
Olyan tárgyak, mint a törött gyertya, vagy a csépelt szalma nem lehettek a helyiségben, mert bajt hoztak a házra.
forrás: thespruce.com, brtpichlavec.sweb.cz, vitalia.cz