Foglalkozik az Ön gyermeke azzal, hogy mit gondolnak róla a többiek, vagy milyennek tűnnek mások szemében? Nem bízik magában és inkább izolálja magát környezetétől? A segítség az Ön kezében van.
Miről is van szó?
A lámpaláz, félelem és szorongás az élet természetes velejárói. Ha azonban ezek annyira nyilvánvalóak a gyereknél, hogy gátolják normális működését a szociális életben, akkor lehetséges, hogy gyermeke szociális fóbiában szenved. A gyereknél ez a zavar megnyilvánulhat a kritizálástól, megfigyeléstől vagy az értékeléstől való félelem miatt is.
Előidézője lehet az édesanya
Hogyan keletkezik a szociális fóbia a gyerekeknél? Előidézheti számos helyzet, gondolatok vagy elképzelések. A gyereknek nincs elég önbizalma, fél a kudarctól, igyekszik sikeres lenni, ami természetesen nem mindig sikerül neki és sikertelenségével egyedül marad. Ezt előidézheti a túlzottan szorongásos anya, de olyan szülők is, akiknél a gyerek nem érzi a kellő biztonságot. Környezetváltozás esetén is kirobbanhat, vagy iskolába és óvodába lépéskor, az osztály, vagy a tanár megváltoztatásakor... A szorongásos temperamentum a szülőktől is örökölhető, ami a bántalmazott és elhanyagolt gyerekeknél fordul elő.
A szociális fóbia megnyilvánulásai
Ha észrevette, hogy gyermeke idegen társaságban vagy az iskolában másképp viselkedik, mint otthon, figyeljen rá oda jobban. A szociális fóbia legvalószínűbben 5 és 13 éves kor között nyilvánul meg. Leggyakrabban a 11. és 15. életév között figyelhető meg, amikor a gyerek emberekhez való kapcsolata kezd kialakulni. A fóbia megnyilvánulásai közé tartozik a dadogás, a pirulás, kezek reszketése, hányinger, kínos helyzetektől való félelem, vagy az olyan helyzetek kerülése, ahol a gyerek a figyelem középpontjában van, önmagába húzódik, kortársaival, de általában az emberekkel sem keresi a kapcsolatot.
Hogyan segítsünk a gyereknek?
Mint a legtöbb fóbia, a szocális fóbia is félelmet jelent valamitől, ami tulajdonképpen nem veszélyes. Ha segíteni akar gyermekének, bízza őt egy pszichológusra vagy gyógypedagógusra. A diagnózis a szülő által leírt tünetek alapján, a gyerekkel és a pedagógussal együttműködve megállapítható.
A megfelelő kezelés a pszichoterápia, mely az önbizalom építésére irányul, a gyerek megtanulja legyőzni félelmét és megpróbál bekapcsolódni a dolgokba, melyeket azelőtt szorongva élt át. A határokat mindig továbbtolva jut előre, ami igen pozitívan hat pszichikájára. A gyógyszeres kezelés csak akkor következik, ha a pszichoterápia nem hozott eredményt. Az antidepresszánsok által való kezelés hosszantaró, ezt a pszichiáter akkor írja elő, ha jelentősen romlik a gyerek magatartása, vagy előmenetele az iskolában.
