Az orchideák már mintegy 100 millió éve élnek a Földön, a 18. század óta pedig szobanövényként is nagy népszerűségnek örvendenek. Ehhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a gazdagon virágzó száruk több hónapon keresztül gyönyörködteti a szemünket. Az orchideák különböző feltételek között termeszthetők, mivel a természetben az Egyenlítő körüli trópusoktól a mérsékelt övezeten keresztül egészen az arktikus tundrákig fellelhetők.
De mielőtt arról beszélnénk, hogyan vásároljunk orchideát, hova tegyük, és hogyan ápoljuk, vessünk egy pillantást ezekre a büszke szépségekre a botanika szempontjából.
Az „orchidea” név a kosborfélék, latinul az Orchidaceae család nevéből származik. A családot mintegy ezer nemzetség és 30 ezer faj alkotja. A kosborfélék genetikai instabilitása nemcsak a fajok, hanem a nemzetségek közötti keresztezést is lehetővé tette, amiben az orchidea-termesztők végtelen örömüket lelik, ezért jelenleg több mint 100 ezer hibrid és orchidea kultivár létezik a világon, miközben folyamatosan újak és újak jönnek létre.
A vadon élő epifiton orchideák a fák koronájában és más növényeken élnek, a levegőben nőnek, és nem élősködnek. Csak két nemzetség – a paphiopedilum és a cymbidium – nő a talajban. A fák és a növények mindent megadnak az orchideáknak, amire szükségük van: elegendő friss levegő áll itt a rendelkezésükre, hogy a gyökereiken keresztül lélegezhessenek, amelyek a növényeket vízzel és a környezetből nyert tápanyagokkal látják el. A vadon élő orchideákat az átvizesedés kockázata sem fenyegeti, egyúttal elegendő páratartalom és fény áll a rendelkezésükre, amiket szó szerint imádnak. Ezt az otthon termesztett orchideák ápolásakor se feledje!
Az orchidea virága hat sziromból áll, ebből három kehely, három pedig korona alakú.
A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) az összes vadon élő orchideafajt védetté nyilvánította.
Az orchideát fűszerek és parfümök előállítására, de például az orvostudományban is használják.
Orchideát vásárolunk: Hogyan tudjuk kiválasztani a boltban az egészséges növényt?
A leggyakrabban árusított és leginkább pénztárcabarát orchidea nemzetség a Phalaenopsis. Tekintetünket a hosszú száron lengő virágfürtjeikkel vonzzák, de vásárláskor ne csak a színükre figyeljünk. Az orchidea vásárlásakor a levelekre és a gyökerekre is szánjunk figyelmet. A növény levelei legyenek élénk zöldek, fényesek, erősek, ne legyenek rajtuk látható sérülések, foltok vagy kártevők. Az alsó zöld levelek közötti elsárgult levél nem kell, hogy betegségre utaljon, csak annyit jelent, hogy már idős, és lehullott, mint a falevelek ősszel. A gyökereket és a hajtásokat is ellenőrizzük. Ezeknek frissnek, zöldnek és ezüstösnek kell lenniük. Végül számoljuk meg a növény bimbóit. Minél több van belőlük, annál hosszabb ideig fog virágozni!
Ha sikerült választanunk, óvatosan vigyük haza. Ne tegyük ki nagy hidegnek, melegnek vagy közvetlen napfénynek, és minél előbb vigyük a növényt az új otthonába.
Jó tanács: Ha lehet, idősebb növényeket vásároljunk, a fiatalabbak termesztése igényesebb.
Az orchidea termesztés általános alapelvei
Az orchideák szeretik a meleget, fényt és a párás levegőt. Fejtsük ki ezt bővebben.
Meleg
Az orchideák számára nappal a 22–27 °C közötti hőmérséklet, éjszaka pedig a 18 °C körüli hőmérséklet az ideális. A hőmérséklet rövid távú ingadozásait jól viselik, de hosszú távon károsan hatnak rájuk, ugyanúgy, mint nyáron a dél körüli hőségek.
Fény
Az orchidea a keleti vagy nyugati fekvésű ablakban érzi jól magát. Mivel rendkívül fénykedvelő virág, a rövid téli napokon tegyük déli fekvésű ablakba, vagy 12–14 órás mesterséges fényt biztosítsunk a számára. Arra is gondoljunk, hogy az orchidea nem kedveli a közvetlen fényt, és a közvetlen napsugarak szó szerint károsan hatnak rá.
A Phalaenopsis a gyengébb reggeli napsugarakat szereti, a Vanda pedig inkább az intenzív fényt igényli.
Levegő
Az orchideák imádják a levegőt, főleg, ha az legalább 50%-os páratartalmú. De mivel a legtöbb háztartásban a levegő páratartalma a 40%-ot sem éri el, a növényeknek párásításra van szükségük. Megfelelő nedvességet biztosít számukra például a vízpermet, vagy a kifejezetten az orchideák számára készülő virágcserepek. Ezek olyan lefelé szűkülő vagy belülről úgy alakított cserepek, amelyek megakadályozzák, hogy az orchideacserép az aljukhoz érjen. A növények alatt így anélkül állhat a víz, hogy a gyökereiket mártaná. Esetleg tegyük az orchideát kaviccsal teleszórt tálcára, amelybe vizet öntünk úgy, hogy az közvetlenül a kavicsréteg felszíne alatt legyen, majd rendszeresen öntsük fel.
De arról se feledkezzünk meg, hogy az orchideák a friss levegőt kedvelik. Ezért rendszeresen szellőztessünk, így a gombás megbetegedésektől is megóvjuk őket.
Az orchidea az 50–80%-os páratartalmat kedveli.
Az orchidea ültetése és átültetése
A boltban vásárolt orchidea esetében több évig nem kell foglalkoznunk az átültetéssel. Az ablakpárkányok eme nemes királynői ugyanis nem rajonganak a változásokért.
Az orchideák többsége a levegőn, fákhoz vagy más növényekhez tapadva él. Az ilyen környezet elegendő levegőt és nedvességet biztosít a gyökereiknek. Az orchideáknak ezért olyan ültetőközegre van szükségük, amelyben jól áramlik a levegő, nem marad meg benne sokáig a nedvesség, és megfelelő támaszt nyújt a gyökereknek. Az orchideák termesztéséhez növényfajtól függően az alábbi alapanyagú ültetőközeg alkalmas:
- Fenyőkéreg
- Tőzegmoha
- Szárított gyökerek
- Kókuszrostok
- Zúzott parafa
- Perlit
- Ásványgyapot
- Lávakő
- Durva kavics
- A fentiek keveréke
A Phalaenopsys és más epifita esetében tőzegmoha és kókuszrost nélküli ültetőközeg használata javasolt. Az azokat tartalmazó szubsztrátumok a talajlakó orchideák termesztésére alkalmasak.
Az orchideacserép legyen átlátszó, hogy a fény jobban érje a növény gyökereit, és így végbemehessen a fotoszintézis. Mérete legyen inkább kisebb. A megfelelő méret az, amikor a növény gyökerei a cserép széleit érintik. A legpraktikusabb a műanyag cserép, melyet átültetéskor szükség esetén egyszerűen levághatunk a növényről. A cserepet ezt követően kaviccsal teleszórt tálcára vagy díszcserépbe tehetjük.
Egészséges gyökérlabda
Az orchideák a kisebb virágcserepekben is jól érzik magukat, ezért nem kell őket rögtön átültetnünk, ha kinövik azokat. Az orchideák átültetése az alábbi esetekben indokolt:
- régi, szétbomló ültetőközeg, amely gátolja a megfelelő légáramlást;
- a növény az eredeti cserépben instabillá vált, és már a támasz sem segít;
- a gyökerek túlnőttek a virágcserép peremén.
Az átültetést nem ajánlott virágzás közben végezni. De ha már nagyon komoly a probléma, jobb, ha a virágokat veszítjük el, mint az egész növényt.
Hogyan ültessük át az orchideát?
Az orchidea átültetése előtt fordítsunk figyelmet az ültetőközegre. Az átültetést megelőző napon öntsük le az új ültetőközeget forró vízzel, ezáltal elpusztítjuk a benne lévő kórokozókat és kártevőket. Felhasználásig hagyjuk a vízben állni. Ezzel kellően nedves lesz, az orchideát pedig nem kell az átültetés után öntözéssel sokkolnunk. Ha erre nincs időnk, az ültetőközeget legalább egy kis időre mártsuk vízbe.
Óvatosan húzzuk ki az orchideát az eredeti cserépből úgy, hogy ne sérüljenek a gyökerei. A gyökereket alaposan tisztítsuk meg, majd mossuk le őket folyó víz alatt. Tiszta kerti ollóval távolítsuk el a kissé poshadt és kiszáradt gyökereket és leveleket, majd fahéjjal vagy aktív szénnel szórjuk be a sebeket. Nem kell attól félnünk, hogy az orchidea a levegőn elhervad. Szükség esetén ültetőközeg nélkül is elél, ha a gyökereit befőttes üvegbe tesszük.
Az új cserép aljába a jobb áteresztőképesség érdekében egy réteg durva kavicsot vagy polisztirolt teszünk. Ha a növényt az ültetőközeg elöregedése miatt ültetjük át, visszaültethetjük az eredeti cserépbe. A növény gyökereit a cserépbe tesszük, és óvatosan körbeszórjuk az ültetőközeggel.
Legyünk óvatosak, hogy ne temessük be azokat a gyökereket, amelyek a szabad levegőn nőttek, mivel elhalnának.
A stabilitás növelése érdekében az ültetőközegbe a gyökerek közé támaszokat szúrhatunk. A növényt legalább egy hétig ne öntözzük, jól átnedvesített ültetőközeg esetén két hétig is kibírja öntözés nélkül.
Az orchidea az átültetést követően több hónapig „pihen”. Ez idő alatt kevesebbet öntözzük, és nem tápoldatozzuk. Amint visszaáll a növény növekedése, vagyis új leveleket, gyökereket vagy virágokat hajt, visszatérhetünk a megszokott öntözéshez és tápoldatozáshoz.
Az orchidea öntözése: A kevesebb több
Ezek a gyönyörűen virágzó növények kissé igényesebbek az öntözéssel szemben. A száraz ültetőközegben hosszabb ideig bírják, a túl sok víz pedig garantáltan elpusztítja őket, mivel nem tudnak a gyökereiken keresztül lélegezni. Az orchideát elég, ha hetente egyszer öntözzük, amikor az ültetőközeg teljesen kiszáradt. Az öntözést végezhetjük:
Vízbe mártogatással
Az orchidea virágcserepét állott vízbe mártjuk (kádban, vödörben vagy közvetlenül a díszcserépben). 10–15 perc elteltével ismét száraz helyre tesszük, a díszcserépből pedig kiöntjük a vizet.
Öntözéssel
Az orchideát megöntözzük, majd tíz perc elteltével kiöntjük az alsó tálcából a vizet. A gyökereknek nem szabad a vízben állniuk, egyébként megrohadnak! Öntözéskor ügyeljünk arra, hogy a víz ne kerüljön a levelek tövéhez.
Permetezéssel
Permetezéskor kisebb a valószínűsége az átvizesedésnek. Az öntözéshez hasonlóan itt is ügyelnünk kell arra, hogy a tövek maradjanak szárazok és az ültetőközeg se nedvesedjen át!
Párolgással
Az orchideának elegendő nedvességet biztosít az alsó tálcából elpárolgó víz is. A díszcserépbe öntsünk kb. 2–3 cm vizet, illetve annyit, hogy a víz ne érjen a gyökerekhez. Vagy tegyük az orchidea cserepet egy kaviccsal teli tálcára, amelyet öntsünk fel vízzel úgy, hogy a kavicsréteg felszíne száraz maradjon. Az elpárolgó víz elegendő nedvességet biztosít az ültetőközegnek, és egyúttal a környezeti levegőt is párásítja.
A konyhában a gőzök és a gyakori szellőztetés károsíthatják az orchideát.
Legyünk óvatosak a tápoldatozással!
Az orchideák csak minimum tápanyagot vesznek fel az ültetőközegből, ezért tápanyag utánpótlásra van szükségük. Ezt megtehetjük szilárd vagy folyékony tápok segítségével. Az ültetőközegbe szúrt szilárd tápok fokozatosan szabadítják fel a tápanyagokat. A folyékony tápoldatokat az öntözővízhez adva vagy a levelekre adagolva alkalmazhatjuk.
Bármilyen formájú tápanyag utánpótlás mellett is döntünk, ne feledjük, hogy a túlzott mennyiségű táp elpusztítja a növényt. Havonta egyszer, kizárólag aktív növekedéskor tápoldatozzunk. Télen és átültetés után hagyjuk a növényeket nyugodtan regenerálódni. Ne tápoldatozzunk virágzó növényeket!
A megfelelő ápolást az orchidea gyönyörű virágokkal köszöni meg.
Az orchideát a hajtások – keikik segítségével szaporíthatjuk
Ha szeretnénk otthon szaporítani a kedvenc virágainkat, várjuk meg, amíg kinőnek rajtuk az új hajtások – keikik. Ezek általában a száron – elvirágzás után vagy az oldalhajtásból fejlődnek ki. A keikit mindaddig hagyjuk az anyanövényen, amíg nem fejlődnek ki kellően a levelei, és legalább 6 db gyökere nem lesz. Az új orchideát ekkor óvatosan leválasztjuk, és kisebb cserépbe ültetjük. Ugyanúgy járunk el, mint az átültetés során.
Az orchideák otthoni szaporítása magról nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. Az orchidea magok különleges csírázási feltételeket igényelnek speciális anyag és növekedési hormonok hozzáadásával. Nagyon lassan csíráznak, az első levelek csak néhány hónap elteltével jelennek meg, és évekig tart, amíg a növény kivirágzik.
Az orchideák virágzását lecsípéssel ösztönözhetjük
Az orchidea gyönyörű virágokkal hálálja meg a figyelmes ápolást, és megfelelő körülmények között fajtól függően akár 6 hónapig is virágozhat. E téren leginkább a Phalaenopsis emelkedik ki. Ha észreveszi, hogy az orchidea rügyet hajt, rögzítse azt a támaszhoz, amíg még puha és rugalmas. A növény virágzását úgy tudjuk támogatni, ha az utolsó virág elnyílása után lecsípjük a harmadik gubó feletti szárat. Némely fajták azonban lecsípés nélkül is új virágokat hajtanak. A második virágzás után hagyjuk pihenni az orchideát, a virágszárakat pedig vágjuk le.
Csak az egészséges és megfelelően táplált orchideák virágoznak.
Az orchideák betegségei és problémái a leveleiken mutatkoznak meg
A termesztők a kedvenceik levelein megjelenő bármilyen elváltozástól megrémülnek. A virágok éppen a leveleiken keresztül „kommunikálnak” velünk, így adva a tudtunkra, hogy jól ápoljuk-e őket, vagy valahol hiba csúszott be.
A sötétzöld színezetű levelek, a kevés levél és a bőrszerű levelek a fényhiányt jelzik. Ilyenkor tegyük az orchideát közelebb az ablakhoz, keleti vagy nyugati fekvésű szobába, vagy tartsuk mesterséges fényben.
Az elsárgult levelek az egyébként egészséges növények esetében a természetes elhalást jelentik. A növény azokat új levelekkel váltja fel.
A ráncos levelek és az ezüstszürke gyökerek megjelenése az elégtelen öntözésre utalhat. A növényt bő vízzel öntözzük meg, de vigyázzunk, hogy ne vizesedjen át!
A piros foltos elsárgult levelek, a világoszöld és sárga levelek, a puha és hervadt levelek, valamint a fehér levelek vagy a sárga száraz foltos levelek a túlzott napfényre figyelmeztetnek, elsősorban a lakás déli részében. Ilyenkor a sérült leveleket egészen az egészséges részekig vágjuk le. A virágot szórt fényű helyre tegyük – időnként elég, ha a virág és az ablak közé függönyt teszünk, lehúzzuk a redőnyt, vagy megváltoztatjuk az égtájat. Az orchideának időre lesz szüksége az alkalmazkodáshoz.
A kövér álhagymák durva kéregdarabon vagy lávakövön való termesztés és kíméletes öntözés után vágynak.
Azoknak a növényeknek, amelyek nem hajtanak álhagymákat, de kellene, hogy ilyeneket hajtsanak, több vízre van szükségük. Öntözzük őket gyakrabban, vagy ültessük át őket mohás vagy kókuszrostos ültetőközegbe.
Az orchideák kártevői és betegségei
Az orchideákat leggyakrabban az átvizesedés miatt keletkező gombás megbetegedések támadják. Az így megtámadott növényt azonnal vegyük ki a nedves környezetből, és kb. 10 napig ne öntözzük vagy permetezzük. Ha az állapota nem javul, vegyük ki a cserépből, távolítsuk el a sérült részeket, és ültessük át szárazabb ültetőközegbe. Ezután kevésbé gyakran és kisebb mennyiségű vízzel öntözzük.
A gyökerek és az álhagymák rothadása a gyökereket és az álhagymákat sújtja, ezért azt sokszor nem sikerül időben észrevennünk. A rothadást a nem steril ültetőközeg és a felesleges víz okozza. A sérült részeket vágjuk le, és gombaölő szerrel kezeljük. Ha a növénynek elegendő egészséges gyökere van, túlélheti a gyökérrothadást.
A növényen álló víz okozta fekete rothadás először a leveleken, majd a növény többi részén is megjelenő fekete foltokban nyilvánul meg. A növényt ilyenkor tilos permetezni, a sérült részeket pedig steril olló segítségével vágjuk le.
A bakteriális puha és barna rothadás a nedvességet szereti. A leveleken megjelenő és időnként kellemetlen szagú „hólyagokról” ismerhetjük fel. A foltok általában barna szélűek, a növény fajtájától függően pedig áttetszőek vagy feketék és beesettek lehetnek. A vírus gyorsan terjed, és a Phalaenopsist akár két nap alatt képes elpusztítani. A fertőzött részeket steril eszköz segítségével távolítsuk el, és gombaölő szerrel kezeljük. Segíthet, ha a beteg növényt és a „szomszédjait” hidrogén-peroxidos oldattal permetezzük be.
A virágpenész a meleg és párás környezetben élő virágokat pusztítja. A betegség fekete és barna színű foltokban nyilvánul meg. A virágoktól azonnal búcsúzzunk el, a növényt gombaölő szerrel kezeljük, és ezentúl gyakrabban szellőztessünk.
A gyapjas- és pajzstetveket a ragacsos levelekről ismerhetjük fel. Az orchideát mossuk le, és kártevőirtó szerrel kezeljük.
Orchidea fajták
Az orchideák szárnövekedés szerint két fő csoportra oszthatók:
- Egyszárú (monopodiális) – a száruk nem ágazik el, egy csúcsa van, amelyből a gyökerek, levelek és a virágok hajtanak. A növény hosszirányban csak egy tőből nő, és több méter magas is lehet. A monopodiális orchideák legismertebb képviselői a Phalaenopsis, a Vanilla és a Vanda.
- Többszárú (szimpodiális) – a szár növekedési pontjának végén hajtanak ki a virágok, a szár növekedése pedig leáll. A növény először az oldalrügyekből hoz új hajtásokat, amelyekből először levelek, később gyökerek, majd virágok hajtanak. Ezek az orchideák álhagymákat képeznek, amelyek tápanyagok tárolására szolgálnak a hosszabb idejű szárazság esetére.
A legnépszerűbb otthon termesztett orchideák közé a Phalaenopsis (lepkeorchidea), a Paphiopedilum (vénuszpapucs), a Cattleya (bugakosbor), a Dendrobium (vesszősorchidea), az Oncidium (lepkekosbor) és a Vanda tartozik.
Phalaenopsis
A lepkeorchidea a legnépszerűbb lakásban termesztett orchidea, amely kezdők számára is alkalmas. Általában télen és tavasszal virágzik, kis és közepes méretű, különböző színű virágokat hajt a fehértől egészen a szinte feketének tűnő sötét bordóig. Megfelelő ápolás esetén 4–6 hónapig is virágzik. Nem képez álhagymákat, a tápanyagok tárolására a 2–6 db levél szolgál, amelyek hossza akár a 80 centimétert is elérheti. A phalaenopsis gyökerei húsosak, zöldes szürkék. A szár alsó részéből és a levelek közötti részből hajtanak. 22 °C feletti hőmérsékleten, keleti és délkeleti fekvésű szobákban, nem túl erős fényen érzik jól magukat.
Paphiopedilum
A vénuszpapucs virágai papucsra emlékeztetnek, és több hónapig virágoznak. A többi orchidea fajtához képest kevésbé fényigényes faj. Szereti az egész éves tápoldatozást és a rendszeres öntözést, az akár 29 °C hőmérsékletet, a 80 százalékos páratartalmat és a keleti-délkeleti fekvésű szobákat.
Cattleya
Amit a természet elvett a bugakosbor a növéséből, azt a virágok méretével pótolta. A bugakosbor közepes és nagyméretű virágai több színben pompáznak. A növény leginkább a keleti fekvésű ablakokat és a lágy vizes öntözést kedveli. Virágzásra két hónapig tartó minimális öntözéssel serkenthetjük. Általában egy hónapig – októbertől novemberig virágzik.
A „majomarcú” orchidea – Ön is látja a majom arcát a virágban?
Vesszősorchidea
A vesszősorchidea esetében Dendrobium phalaenopsis nevű melegházi hibrideket és Dendrobium nobile nevű hidegházi hibrideket különböztetünk meg.
A Dendrobium phalaenopsis tartósan levelekkel borított álhagymával rendelkezik, amelyből hosszú szár nő virágokkal a csúcsán. A virágok lila, rózsaszín, fehér, sárgászöld színűek, középen pirosak, és nincs illatuk. A 28 °C körüli hőmérsékletet és a déli fekvésű ablakokat kedvelik, nyáron árnyékkal.
A Nobile álhagymájának egész hosszán virágok hajtanak. Az egyes csomók felett, két–három virággal. Ennek az orchidea fajtának a nyáron a szabadban félárnyékra, a lakásban pedig világos és hűvös helyre van szüksége.
Lepkekosbor
A lepkekosbor virágai lepkékre emlékeztetnek, és erős vanília illatuk van. Az orchideák ezen nemzetsége a gyakori öntözést, de egyúttal a gyökerek megfelelő szellőztetését kedveli. Szereti a hosszan – akár 16 óráig – tartó fényt.
Vanda
A Vanda az orchideák rendkívül érdekes hibridfajtája. A gyökereinek nincs szüksége talajra, hanem szabadon, a levegőben – kosarakban vagy vázákban termesztjük. Ugyanannyi törődésre van szüksége, mint egy házi kedvencnek. Magas páratartalmat, naponta pedig vízbe mártást vagy zuhanyt igényel.
Ön tudta, hogy ...
... a vaníliát a Vanilla planifolia nevű orchidea fajból nyerik ki?
Forrás: Wikipedia, aos.org, orchid-care-tips.com, hoya.sk
Cikkek
