Zserbó lekvárral

A tejet meglangyosítjuk, és felfuttatjuk benne a kevés cukorral elkevert élesztőt. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Hozzáadjuk a tojássárgákat, az egész tojást, a 3 evőkanál porcukrot, majd az élesztőt. Szépen összedolgozzuk, majd négy cipóra osztjuk. Mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtjuk (2-3 mm vastagságúra). A nyújtódeszkát ne feledjük el belisztezni, mert nagyon tud ragadni! A tésztát lazán föltekerjük a belisztezett nyújtófára, és belehelyezzük a tepsibe. A 25 dkg porcukrot és a 30 dkg diót összekeverjük, és háromfelé osztjuk. Most a tésztát sárgabaracklekvárral megkenjük. Ne sajnáljuk belőle, mert ez adja meg a szaftosságát! Legjobb a házi lekvár, amiben nagy gyümölcsdarabok vannak. A cukros-diós keverék egyharmadát egyenletesen elterítjük a tésztán. Jöhet a következő lap. Szépen ráfektetjük a megkent előzőre, majd ugyanígy járunk el, lekvár, cukros-diós keverék. Aztán megint nyújtjuk, ismét egy lap. A negyedik lapot is rátesszük úgy, hogy a tészta széleit kissé összenyomkodjuk, nehogy „kimásszon” a diós töltelék. Most fogunk egy villát, és szépen megszurkáljuk vele a tészta tetejét, hogy a keletkező gőz ki tudjon szállni belőle. Ha ezt elfeledjük, hólyagos lesz a süti és nem lehet rendesen csokizni! Egy óra hosszat kelni hagyjuk. Ezalatt előmelegítjük a sütőt. Közepesen forró legyen, hogy a lapok rendesen áttudjanak sülni. Akkor jó, ha már szép barna a tészta teteje. Miután kihűlt, a zserbót bevonjuk csokival.