Ez a weboldal már nincs optimalizálva a(z) Mozilla 5.0 böngészőre.
A weboldal tartalmában vagy egyes funkcióinak működésében hibákat tapasztalhat.
A legjobb élményért kérjük használja az alábbi böngészők egyikét:
Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a mozgás egészséges. Különosen nem nyáron a nyaralás ideje alatt, amikor az idő mágnesként vonzza a gyerekeket az udvarra, a mezőre, ahol a fű szinte kéri, hogy tapossanak rajta, és úgy tűnik, a labda szinte magától gurul.
Ilyen körülmények között nehéz a kis sportolókat a víz mellett tartani. A nyári focibajnokság egyben több, kisebb mérkőzést is jelenthet, amit az udvar kezdetleleges pályáján, a lakótelepeken vagy a klubpályákon is játhatnak.
Egy rúgással az egész test mozgásba jön, mellyel reagál a feladattal, a környezettel és a sportolóval összefüggő változók széles skálájára. A kutatások azt bizonyítják, hogy a sportolók rúgásának hatékonyságában kulcsszerepe van az egyensúly ellenőrzésének a támaszkodó lábban.
A rúgás az egyik alapvető mozgáskészség, melyet az ember általában még gyerekkorában elsajátít és különféle célok megvalósításához lehet alkalmazni. Bár ez a mozgás leggyakrabban a futballal van összefüggésbe hozva, a rúgás gyakori mozgáselemként jelen van a harci művészetekben, az amerikai fociban, az ausztrál futballban, rögbiben és némely modern fitness tevékenységben, valamint számos további sportágban. A rúgás lényegének mélyebb megértése a sportágakkal foglalkozó tudósok számára bír jelentőséggel, akik a rúgás effektivitását szeretnék növelni, valamint az orvosok számára, akik az alsó végtagok funkciójának rehabilitációjával foglalkoznak. Ha tudjuk azt, hogyan kell helyesen rúgni, gyorsabban megérthetjük az ellenőrzés alapjainál álló folyamatokat és a néhány szegmensből álló összetett mozgások tanulását. Az egyensúly ellenőrzésének és a testtartásnak kulcsfontosságú szerepe van bármiféle professzionális szinten végzett fizikai aktivitásban.
Első rúgásaikat a gyerekek már 2 – 3 éves korukban kipróbálhatják. A fiatal futballisták jellemző tulajdonsága a mozgásigény. Ezért, ha a fizikai aktivitás nem párosul egyhangúsággal, örömmel és nagy lelkesedéssel fognak vele foglalkozni. A fiatal szervezet számára ez egy különleges időszak, amikor a gyerek nagyon gyorsan megtanul mindent, amivel kapcsolatba kerül, és az érzékelése is megváltozik. Ha ezt az időszakot jól kihasználjuk, sikerül biztosan pozitívan befolyásolni a mozgás- és koordinációs képességek fejlődését.
A focizás is javítja a mozgáskoordinációt, fejleszti a megfigyelőképességet, csapatmunkát és segít az egyénnek beilleszkedni a csapatba. Természetesen arra is gondolni kell, hogy ez egy kollektív sport, ahol gyakran közvetlen fizikai kontaktusra kerül sor az ellenféllel, s ahol nem elhanyagolható jelentősége van a gyorsaságnak és a dinamikának, tehát sérülések, durva koccanások lehetnek és a versengés negatív emóciókat hozhat.
Az óvodás gyerekek focizás közben már elsajátíthatják a rúgást, dobást, kapura rúgást, fordulást, ugrálást és a mozgás követését. Számításba jöhetnek a szociális készségek is, mivel a gyerekek egyszerű játékokban vesznek részt – fordulás, dobás, a labda átadása és rúgása egymás között. Annak ellenére, hogy az óvodás gyerekek gyakran kezdenek olyan játékokat tanulni, melyek kulturális közegükben népszerűek, ez az életkor még nem alkalmas a nagyon sok szabállyal rendelkező játékokra, vagy olyan játékokra, melyeknek lényege a nyerésen és a vesztésen alapul.
Például egy 8-9 éves 220 fős diákcsoporton végzett kutatás igazolja, hogy ép testben ép lélek lakozik. A tudósok két vizsgált csoportra osztották a gyerekeket, melyekből az egyik az eddig folytatott életmódját folytatta, a másik rendszeresen végzett mozgásfejlesztő gyakorlatokat, mint pl. cselezési gyakorlatokat a labdával. Az egy iskolaévig tartó kísérlet befejezése után mindkét csoport tesztelve volt. Természetesen beigazolódott, hogy egy éves edzés után a „tornászó“ csoport nagyobb fizikai rátermettséggel rendelkezett, sőt: a diákok teljesítményét vizsgáló számítógépes teszt eredményei is jelentős javulást mutattak. A sporttevékyenségekbe bevont gyerekek jobban tudtak koncentrálni a feladat megoldására, miközben a lényegtelen információkat könnyen megkülönböztették.
Tehát, ha sikerül gyerekünket elszakítani a tévétől és labdával kiengedni a szabadba, biztosak lehetünk abban, hogy az udvaron lejátszott mérkőzés testének és tudatának javát fogja szolgálni!
Források:
menway.interia.pl, well.blogs.nytimes.com
lermagazine.com