Ez a weboldal már nincs optimalizálva a(z) Mozilla 5.0 böngészőre.
A weboldal tartalmában vagy egyes funkcióinak működésében hibákat tapasztalhat.
A legjobb élményért kérjük használja az alábbi böngészők egyikét:
Pelenkacserére és etetésre van szükségük leggyakrabban ilyenkor. Néha nehéz lehet megbirkózni az alváshiánnyal. A köztudat gyakran azonosítja a jó babákat a jól alvó gyermekekkel, de az alvásproblémák nem feltétlen tükrözik közvetlenül a nevelési stílusunk sikerét vagy gyermekünk temperamentumát. A csecsemőknek gyakran újra kell tölteni a kis pocakját - ennyi az egész, ezért ébrednek fel legtöbbször.
Az újszülöttek nem alszanak hozzánk hasonlóan, ezért a kezdeti napokban meg kell szokni, hogy éjszaka cseréljük ki a pelusukat és etetjük meg őket. Próbáljuk minél csöndesebb és békésebb helyen hagyni a kicsit, hogy elkezdje megtanulni a különbséget nappal és éjszaka között.
Néhány kíméletes módszerrel már három hónapos kortól elkezdhetjük megtanítani a csöppséget, hogy jó alvó legyen. Ha ez magától nem alakul ki három hónap alatt, akkor eljött az idő, hogy alaposan foglalkozzunk a helyzettel. Ehhez arra lesz szükség, hogy néhány dolog repetitíven, sorozatosan ugyanúgy történjen, hogy a kicsit arra emlékeztesse, közeleg a lefekvés ideje.
Az emberi agy kiválóan képes asszociálni - például, könnyen megtanítható, hogy a lefekvés előtti mese után puszi, ölelés és alvás következik. Ha a gyermek nem alszik el a mágikus 10-15 percen belül, miután elköszöntünk tőle, léteznek további dolgok, amelyekkel motiválhatjuk.
Egy rövid, legfeljebb öt perces fürdetés serkenti a melatonintermelést a testhőmérséklet csökkenése miatt, amit a kádból kilépve érzünk. Ne vigyük vissza gyermekünk a nappaliba a fürdés után. Ehelyett, próbáljuk minél csöndesebb és gyengébb fényű helyen felöltöztetni, megetetni, mesét mesélni, majd lefektetni.
Ha hosszabb ideig magára hagyjuk a sírásban, az kortizolt, stresszhormont termel a testükben. Tudósok kimutatták, hogy a kortizolszint még az elalvást követően is magas marad a nyálukban. A bizonyíték azt sugallja, hogy a kisbabák (különösen a hat hónapnál fiatalabbak) egyedül hagyása hosszú stressznek teszi ki őket. Fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben, hiszen a legtöbb szülő ugyanúgy alváshiányban szenved gyermeke alvás szokásai miatt.
Az első évben a kisbabák legnagyobb problémája, hogy rendszeresen felébrednek az éjszaka. Lehet, hogy csak egy kis szeretgetésre, vagy etetésre vágynak. Előfordulhat, hogy már kaptak enni, de még mindig nem alszanak vissza. Segítsünk megkülönböztetni a kicsinek az éjszakát a nappaltól, igyekezzünk, hogy minden kommunikáció és interakció minél rövidebb, monoton és visszafogottabb legyen, hogy gyermekünk minél könnyebben vissza tudjon aludni. Ha a csöppség gyakran felébred az éjszaka, ki kell zárni az egészségügyi okokat.
Egy másik nagy probléma, ha a kicsi nagyon korán ébred reggelente. Ezt sokkal nehezebb megoldani, hiszen a koránkelők általában nagyot alszanak reggel, mert fáradtak a kihagyott éjszakai alvás miatt.
A reggeli szundizás késleltetése és arrébb csúsztatása hatással van a következő alvásokra is, illetve, hogy mikor kel fel másnap reggel a csöppség. Az idősebb babák nehezen aludják végig az estét, ha 15:00 után nagyot szundiztak, ezért próbáljuk meg minél korábbra időzíteni a délutáni sziesztát. Ezzel elérhetjük, hogy hamarabb aludjon napközben, és a délutáni pihenés kevésbé legyen hatással az éjszakára.
Katalin, Gabriella (9 hónapos) édesanyja
„Régen én is eljártam egy helyi kismama klubba, ahol az anyukák egymáshoz képest mind két-három héten belül szültek. Nagyon büszke voltam, eldicsekedtem, hogy Gabi órákat alszik, szóval rengeteg időnk van megcsinálni a házimunkát, pihenni, meg ehhez hasonlók. Aztán egy hónappal később, mintha először ébredt volna fel úgy rendesen. És minden a feje tetejére állt. Persze egyáltalán nem tudtunk aludni, mert másfél óránként felébredt; igazi rémálom volt. Természetesen megértettem, a barátnőim miért ültek csendben és mosolyogtak, amikor meséltem büszkén a sztorim a tökéletes gyerekemről. Tudták, mi fog hamarosan várni rám!”
Szonja, Amélia (7 hónapos) édesanyja
„Az első néhány hétben állandóan aludt, de ahogy telt az idő, különösen az első év során, a szundik nem jöttek természetesen, ez eléggé meglepett. Elkezdtem könyveket olvasni, és azt gondoltam, hogy oké, eljött az ideje, hogy megtanítsam aludni, ami furcsának tűnt akkor. Rengeteg dologgal próbálkoztam, lefeküdtem vele, csendesítgettem, de az egész olyan volt, mintha egy órát csak azzal töltöttem volna, hogy utána fél órát aludjon egész nap.”
Ildikó, Anita (9 hónapos) édesanyja
„Jelenleg, Anita naponta kétszer szokott pihenni, 10:30 és 11:00 között, illetve 14:00 és 15:00 között. Hagyjuk, hogy rengeteget játsszon, hogy kicsit kifáradjon, majd felvisszük a szobájába. Van egy kanapé az ágya mellett, oda szoktam fektetni, majd letérdelek elé, és énekelek neki. Mást szoktam énekelni esténként és napközben, hogy tudja, mikor van reggel és este. Éneklés közben ringatni szoktam, ilyenkor mindig küzd ellenem, rám néz és könyörög, hogy engedjem el. Néha belefúj a nyakamba, hogy felvidítson és elengedjem, aztán rám mosolyog, de nem dőlök be a trükkjeinek - csak folytatom az addigiakat, lehetőleg minél unalmasabban és repetitívebben!”