Trambulinozás: igen vagy nem?

Egyre több helyen, panziók udvarán, strandokon vagy épp nagy otthoni kertekben látunk mostanában trambulint. A gyerekek (és ha tehetik, a felnőttek is) lelkesen szoktak felmászni rá – és már kezdődhet is az ugrabugra.

Az első reakció persze az örömé: végre mozognak a gyerekek, egy ilyen mulatságos lehetőség még a leglustábbakat is ugrándozásra csábítja. Elmondhatjuk azt is, hogy a trambulin jól fejleszti az egyensúlyérzéket, sőt, a talp izmait erősítve még a lúdtalpasaknak is jó.

Azonban a traumatológusok figyelmeztetnek, hogy a trambulinnak komoly veszélyei is vannak. 

A technikai alapfeltételek biztosítása mellett (megfelelő rögzítés, vízszintes felület, stb.) több speciális szempontra is gondolnunk kell. Bár az oldalháló illetve a rugózatot fedő-védő szőnyeg fokozza az eszköz biztonságát, azonban még így is sokféle sérülést okozhat a nem elég gondos használat.

Az első veszély a legsúlyosabb: a trambulinról való leesés kifejezetten komoly, akár katasztrofális sérülésekhez vezethet.

A bátrabbak – vagyis a vakmerőek – a szaladgáláson túl kipróbálják, mire képesek és igyekeznek mindenféle flikket, flakkot vagy épp szaltót ugrani – hiszen a gumiasztalon olyan könnyű. Ez azonban koránt sincs így, a nem sikerült szaltóknak pedig egy életet megkeserítő gerincsérülés lehet a következménye.

Az elpotyogások is okozhatnak kar- vagy lábtörést – sőt, a trambulinozásnak van egy egészen speciális sérüléstípusa is.

Mint látjuk, sok balesetnek lehet forrása, ha valaki egyedül ugrál, azonban ha többen vannak a gumiasztalon, az még viszonylag biztonságosnak tűnő mozdulatok mellett is veszélyes. Egyrészt az önfeledten hancúrozó gyerekek egymásnak ugorhatnak, egymásra zuhanhatnak. Másfelől az egészen kicsi, 2-5 éves gyerekeket más veszély is fenyegeti, ha náluk jóval nagyobbal, nehezebbel – például épp egy aggódó, rájuk vigyázó, kézen fogva ugráló szülővel – játszanak együtt. Könnyen előfordul ugyanis, hogy a nagyobb súly keltette rugózás rossz ritmusban löki vissza az épp leérkező apró talpakat, ami a sípcsont összenyomódásához, akár töréséhez is vezethet. Ez a törésfajta azért is veszélyes, mert a lábszár növekedési zavara is következménye lehet.

Az adatok azt mutatják, hogy a sérülések háromnegyede akkor következik be, ha egyszerre többen ugrálnak a trambulinon. Bármennyire hívogató a közös ugrabugra, ez egy viszonylag jól szem előtt tartható szempont: semmiképp ne engedjük, hogy a gyerekek egyszerre vegyék birtokba a tornaszert.

A legkisebbeket, ha nem tudjuk távol tartani a gumiasztaltól, sokkal jobban védhetjük azzal, ha a földön állva csak óvatos szaladgálásra bíztatjuk, mintha a trambulinon való személyes jelenlétünkkel óvnánk a sérülésektől.

Ne engedjünk meg semmiféle kunsztozást, akrobatamutatványok gyakorlását – ezt hagyjuk a profikra, az erre a célra gyártott gumiasztalokra, szakképzett edzőkre és tornászokra.

Az önfeledt ugrándozás ugyanis, bár önmagában üdvözlendő, a súlyos balesetek reális veszélye miatt csak komoly megfontolásokkal megengedhető.

Egyre több helyen van módja a gyerekeknek trambulinon ugrálni. Bár egyértelműen vonzó mozgásformának tűnik, tisztában kell lennünk vele, hogy nagyon súlyos balesetek veszélyét hordozza.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek