Megosztás
Értékelés

Emelkedett hangulat a szabadban - A japánkert jellegzetességei

0 értékelés
Értékeljen

Otthonunk közelében is találkozhatunk japánkerttel – például, ha Budapesten kimegyünk a Margit-szigetre vagy sétálunk egy szépen kialakított növénykertben. De mi is a japánkert jellegzetessége? 

A japánkertben könnyű gyönyörködni: megvan benne minden, ami tekintetünket elbűvöli, ám a természetes elemek, növények mellett különleges jellemzői teszik speciálissá.

Mitől különleges a japánkert? Hagyományosan a japán stílusban készült kertet parkokban, buddhista templomok mellett vagy történelmi szempontból jelentős helyeken alakították ki, illetve magánkertekben.

Eredetileg kínai hatásra fejlődött ki ez a kertművészet – a kertépítészet egészen az 5-6. századig nyúlik vissza -, majd fokozatosan egyre több jellegzetes japán elemet emelt be, egyéni stílust alakított ki a japán kultúrára építve. Ezen belül a számukra otthonos megjelenésre és anyagokra. E kertművészet teljes kialakulása az Edo-korra tehető, de a 19. század végére a japánkert már nyugati elemeket is tartalmazott.

A kertre a kezdetekkor a niva szót használták, mely egykor a kamik – a sintó vallás szellemei - imádására szolgáló helyet jelentette. A szellemek a japánok szerint a vizekben, a fákban, a sziklákban is ott vannak. Szentnek számítottak ezek a - kezdetben csak természet alakította - helyek. Később maguk az emberek is elkezdtek ilyeneket alkotni, tavakat készítettek, kis szigetekkel. A víz ma sem hiányozhat a japánkertek többségéből, de léteznek szárazkertek is. 

A japánkertek lényegében átfogó kompozíciók. Különböző szögekből láttatják a természetben az évszakok, napszakok, illetve maga az időjárás sajátosságait. Vannak kertek, melyeket úgy építenek meg, hogy azt csak egy szögből érdemes nézni, mások azonban akár körül is járhatóak és csodálhatóak.

Természetesen ma már nemcsak Japánra jellemzőek – noha a legtöbb műemléki jellegű kert valóban Japánban maradt fenn. Hazánkban is több japánkert létezik, melyet lehet meglátogatni, gyönyörködni benne.

Többféle stílus alakult ki a japánkert építésében.

- A tsuki-yama hegyvidéki japánkert, melynek fő összetevője a vízesés és a tó.

- A hira-niwa síkvidéki kert, a kövek elrendezésében rejlik az alap formája. A vizet kút vagy egy apró folyócska szolgáltatja.

Ezen kertek kialakítása lehet:

- Shin - vagyis részletekben gazdag, "igazi", mely megfelel a szigorú formai előírásoknak.

- Gyo - "egyszerű", melyben nincs annyi részlet és szabadabban kezelik őket.

- So - "vázlatos", sokkal inkább leegyszerűsített és szabad kialakítású japánkert.

Létezik még a cha-niwa együttese is, mely lényegében a váróhelyiség, a teaház és a kert. Itt tartják a teaszertartásokat. Természetes szépségű, egyszerű hely, mely elősegíti az emelkedett hangulatba kerülést.

A jellegzetes japánkertből nem hiányozhat a víz, a sziget, a szigetre vezető híd, a lámpás, mely általában kőből van, a teaház vagy kerti pavilon.

A díszítőkövek többnyire az ország különböző részeiből származnak. A növények közül az alábbiakat szokás japánkertbe ültetni:

- Bambusz

- Örökzöldek (japán feketefenyő)

- Juhar (színes levelű fajok, vörösvirágú illetve tűzvörös juhar)

- Páfrányok

- Mohák

A jellegzetes növényfajok pedig az ujjas juhar, a japáncseresznye, a japán kamélia, a mahónia, a puszpáng, árnyékliliom, a krizantém, az őszibarack, babérmeggy és a rododendron fajok.

Magyarországon megcsodálhatjuk a japánkertet a Budapesti Állatkertben, a Margit-szigeten, valamint a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet területén és a Nyíregyházi Főiskola Tuzson János botanikus kertjében.