Megosztás
Értékelés

Szürke marha – egy csodás és finom állat, amely csak nálunk lakik

0 értékelés
Értékeljen
Világszerte ismerik hazánk jellegzetes állatát, a magyar szürkemarhát. Az alföldön őshonos hungarikum ma elsősorban turistalátványosság, de kiváló étel is készülhet belőle.

Nincs még egy ilyen a világon: a magyar szürke szarvasmarhának hazánk alföldje az otthona. Ez a csodálatos, szilaj, impozáns megjelenésű állat Magyarországon őshonos. Védettnek számít.

Ez a közepes termetű szarvasmarha az őstulok (primigenius) típusba tartozik, azon belül a podóliai fajtakörbe. Nincs is nála híresebb képviselője.

A történelem többször megtépázta az állományt. A 13. és a 18. század között a legjobb hústermelőnek számított Közép-Európa szerte, ám az 1960-as években jelentősen megcsappant a szürkemarhák száma. Szerencsére azóta ismét egyre többen vannak.

Máig nem tudni biztosan az eredetét. A 19. században a tudósok arra jutottak, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe - a szürkemarha Feszty Árpád jól ismert körképén is megjelenik. Később azonban elvetették az elméletet, a leletek alapján az sem kizárt, hogy a kunok hozták magukkal a szürkemarha őseit. Az is lehetséges, hogy a kora középkorban a magyar területen élő őstulok fiatal egyedeiből domesztikálták az állatot. Annyi bizonyos, hogy a kisebb termetű szarvasmarhák a tatárjáráskor eltűntek, a szürkemarha pedig a 13. századot követően feltűnt az Alföldön.

Az évszázadok során mindenesetre mindig nagy szerepe volt a magyar gazdaságban. A magyar szürkemarha húst 2011-ben oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel látták el.

Több típusa is van – a primitív, kis testű, a durva igás típus, a finom tejelő- valamint a nagyüzemi típus.

Milyen a húsa?

A szürkemarha húsa igen ízletes finom rostúsága, tömörsége és tartalmassága miatt. Az sem mellékes, hogy állati eredetű fehérjét sosem fogyasztanak az állatok: csak természetes és növényi eredetű táplálékot esznek. Ezért a kergemarhakór is elkerüli őket - húsuk egészséges, minimális a csöpögési vesztesége, száraz és rostos. Az izmon belüli faggyú mennyisége is elhanyagolható.

A szürkemarha húsát régen nagyon sós vízben főzve tartósították a pásztorok. Ha megfőtt, kiterítették és megszárították, majd vászontarisznyába rakták, amelyben hosszú ideig elállt. Az étel készítésekor félmaréknyi húst raktak a bográcsba minden személynek. Valószínűsíthető, hogy ez volt az elődje a gulyásnak.

A szürkemarha bőréből használati tárgyakat készítettek, ruhákat, bocskort, tarisznyát, tokokat. A marha szarvából kürtök, edények, sótartók, fésűk, gombok készültek.

Szürkemarha kedvencek

A húsból a mai napig kiváló ételeket alkotnak az ügyeskezű szakácsok.

Népszerű közülük a bab gulyás szürkemarhából, a derített gulyásleves, a szürkemarha bográcsos, a szürkemarha bélszín többféle módon készítve, a szürkemarha pörkölt burgonyával vagy galuskával, a fokhagymás szürkemarhaszelet burgonyagombóccal, a szürkemarhanyelv rántva, tetszőleges körettel – leginkább krumplival kínálva.

Nagy kedvenc a párolt szürkemarha comb aszaltszilva mártással, a vadas szürkemarha fehérpecsenyéből, a szürkemarha nyárs különféle kiegészítőkkel, bélszínből vagy hátszínből; valamint az Anonymus pecsenyéje, melyhez szintén bélszínt használnak a szakácsok. Nagy népszerűségnek örvend a szegedi szürkemarha gulyás, a vadas szürkemarha fartő zsemlegombóccal és a savanyú vetrece is, juhtúrós puliszkával.

Napjainkban a legnagyobb szürkemarha állomány a Hortobágyon él, de a Fertő-Hangság Nemzeti Park is szép számú állattal rendelkezik.

Piknikre fel!

A tavasz ízei

Gyermek a konyhában

A sütemények remekei