Megosztás
Értékelés

Pálinka - Ami nem hiányozhat egy magyar asztalról!

0 értékelés
Értékeljen
Lehet családi ebéd, ünnepély, vagy csak egy kis felmelegedés a cél, a jóféle pálinka nem hiányozhat egy magyar otthonból! Hogyan készül és mi jellemzi jellegzetes szeszes italunkat?

 

Nagyobb összejövetelekre, ünneplésre, de csak egy nagy ijedtségre vagy felmelegedésképpen is gyakran előkerül a pálinka. Nem csoda ez egy olyan országban, ahol ennek a számtalan ízben készülő nedűnek nagy hagyománya van.

A pálinka magyar gyümölcspárlat. Erjesztett gyümölcscefrét, gyümölcsvelőt vagy mustot párolnak le a készítéséhez. A törkölypálinka is ide tartozik, mégis kissé különáll, mivel erjesztett szőlőtörkölyből párolják.

A gyümölcsök közül leginkább kajszibarackból, körtéből, szilvából, cseresznyéből, eperből valamint szőlőtörkölyből főznek pálinkát, de tulajdonképpen bármilyenből készülhet, ami Magyarországon megterem. Korábban, a 20. század előtt főleg szilvapálinkát ittak az emberek.

Már a 17. században, első megjelenésekor használták a pálinka szót, általában az égetett szeszre - attól függetlenül, hogy mi volt az alapanyaga. Egészen 2004-ig ez volt a helyzet, noha a 20. században a pálinkák már többnyire tiszta és ízesítetlen párlatokból készültek: alapanyaguk gyümölcs, bor, borseprő vagy törköly volt.

A pálinka kifejezést csak hazánk használhatja, illetve négy osztrák tartomány, ezekben csak helyi kajszibarackból készülhet az ital.

Honnan jött a pálinka?                                                                                                         

Első ízben a 12. században, Itáliában említették a szeszfőzést. Ezt az italt még a bor lepárlásával készítették és égő víznek (aqua ardens) nevezték. Többszörösen párolták és finomították, gyógynövényekkel is párolták, így később az élet vizeként (aqua vitae) gyógyszerként alkalmazták. Ezek a gyógyszerészeti bordesztillátumok Magyarországon is megjelentek a 12-13. században. Erzsébet királyné a 14. században lepárolt borszeszt alkalmazott a köszvénye kezelésére, külsőleg alkalmazta, de ette-itta is a rozmaringos párlatot.

A 15. században a szeszt már élvezetből itták, a gabonapárlatot is ismerték. Szeszfőzde működött Bártfán 1438-ban, Pozsonyban ugyancsak élvezeti cikként kezelték az égetett szeszt. A gabonapárlatot-, majd a bor- és seprőpárlatot Vino Cremato-ként említették. Mégis, szélesebb körben csak a 16. században terjedt el az égetett szesz Magyarországon. A 16. és 18. század közötti időszakban az égett bort gabonából, borseprőből, hibás borból, később törkölyből és gyümölcsből készítették, igazi borpárlatot pedig csak hibás borból főztek.

Amit ma pálinkának nevezünk, az a 17. században jelent meg - a törkölypálinka betiltásáról 1697-ből fennmaradt egy feljegyzés. 1684-ben Thököly Imre említi a szilvapálinkát először, majd a 18. században, 1787-ben már nagyobb mennyiségű erdélyi silvóriumról esik szó és egyéb gyümölcsök lepárlásáról is tudósítanak.

Mielőtt a 19. századba érkeznénk, Magyarországnak csak bizonyos részein közkedvelt az égetett szesz. Minőségi párlatokat a szerkezetek kezdetlegessége miatt nemigen készítettek.

Az 1840-es években a szilva- és a törkölypálinka, valamint a gabonapárlat mennyiségét megelőzte a burgonypárlaté, országszerte népszerűvé téve az égetettszesz-fogyasztást.

A finomítóoszlopok alkalmazása csak a 20. század elején terjedt el. Az 1920-as években betiltották a házi szeszfőzést, a hagyományos, azaz kisüsti jellegű párlatok főként csak gyümölcsöt, törkölyt, bort és borseprőt tartalmaztak. A II. világháború végéig főleg a szilva, a törköly, az eperpálinkát és a borpárlatot itták az emberek, majd 1930-tól a barackpálinka termelés e vált jelentőssé.

A háború után, a szocialista rendszerben a tökéletes gyümölcsöt nem pazarolták szeszipari felhasználásra, az üzemi pálinkákat hibás vagy rossz minőségű gyümölcsből készítették. A kereskedelemben a gyümölcspálinkák olcsó utánzatai voltak népszerűek:

- A kereskedelemi vagy kommersz pálinkák, melyek víz, finomszesz és általában mesterséges ízesítőeszenciák keverékéből készültek, főként barack és cseresznye ízesítéssel.

- A különleges pálinkák összetételben emlékeztettek a kommersz pálinkákra, de a finomszeszhez kevertek valódi gyümölcspálinkát is.

A pálinka újjáéledése

Magyarországon 2008-ban alkották meg a Pálinkatörvényt, ettől kezdve a nedű készítését törvény szabályozza. Ez kimondja többek között, hogy csakis az a szeszes ital viselheti a pálinka vagy törkölypálinka nevet, amely hazánkban termett, nem sűrített és nem szárított, nem aszalt gyümölcsből készül, illetve nálunk termett szőlőtörkölyből, Magyarország területén és a palackozást is itt végzik. Csakis erjesztett gyümölcs vagy erjesztett szőlőtörköly párlata, valamint fontos, hogy lepárláskor legfeljebb 86 százalékos alkoholtartalmúra, az alapanyag ízét és aromáit megőrizve finomítsák. Alkoholtartalma pedig legalább 37.5 százalékos legyen a palackozáskor.

A magyar pálinka nincs ízesítve, színezve vagy édesítve – a hordós és gyümölcságyas érlelést leszámítva. Aszalt gyümölcsöt erjedéskor nem lehet használni, a pálinka érlelésekor viszont igen.

Az érlelt pálinka érlelése legalább 3 hónapig tart, ha ez ezer literesnél kisebb hordóban történik, de legalább 6 hónapig, ha ennél nagyobb a hordó. Az érleléshez fahordót alkalmaznak.

-Ópálinka készítésekor ezer literesnél kisebb hordóban legalább 1 évig, ennél nagyobban pedig minimum 2 évig érlelik a nedűt.

-Ágyas pálinka készítésekor a pálinkát együtt érlelik a gyümölccsel legalább 3 hónapot.

-Kisüsti pálinkát ezer literesnél kisebb lepárlókészülékkel készítenek, mely rézfelületet is tartalmaz, a lepárlás pedig kétszeri szakaszos.

Vegyes gyümölcspálinka esetén a gyümölcsöket a felhasznált mennyiség szerinti sorrendben fel kell tüntetni. Ha törkölypálinka készül, akkor fontos jelezni a szőlő nevét, amelyből készült, illetve, hogy honnan való.

A magyar pálinkafőzők nemzeti és helyi pálinkaversenyeken mérik össze tudásukat.

A legismertebb pálinkaversenyek közé tartoznak a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatverseny, illetve a Gyulai Országos Pálinka- és Nemzetközi Gyümölcspárlat-verseny, melyekre minden évben sor kerül.

Piknikre fel!

A tavasz ízei

Gyermek a konyhában

A sütemények remekei