A szív és a szem fejlődése

A szem és a szív az ősidőktől fogva mágikus jelentőségűek – az elmúlt néhány ezer évben pedig a tudomány pedig rengeteg újabb, izgalmas ismerettel erősítette meg ezt a csodálatot, amelyet e két szerv iránt érzünk.

A méhen belüli életben a vér nem a tüdőkben telítődik oxigénnel, hanem a méhlepényen keresztül az anya vérével érintkezve „frissül” fel. Ennek megfelelően a baba tüdején ekkor még csak minimális mennyiségű vér folyik át: ez úgy lehetséges, hogy egy magzat szíve voltaképp egészen más, mint egy felnőtté. A két pitvar között van egy csapóajtószerű nyílás és a nagy, tüdőbe vezető érből is vezet egy „egérút” az aorta felé. Ezek aztán megszületés után lezáródnak, hiszen a méhen kívüli életben már nincs rájuk szükség.

A szívizom ritmusos összehúzódásáért elsősorban a szinuszcsomó felel: ez speciális szívizomsejtekből álló képződmény, amely külső idegi hatás nélkül – de általában a külső elvárásokhoz alkalmazkodva – ingerli rendszeres összehúzódásra a pitvarokat, majd, egy ingervezető nyaláb segítségével a kamrákat is. Magukat a hallható szívdobbanásokat nem annyira az összehúzódások, mint inkább a szívbillentyűk záródása okozza. Az újszülöttek mellkasán hallgatózva nem a felnőttekéhez hasonló, körülbelül másodpercenként hallható „pa-pamm” hangot halljuk, inkább a zsebóra ketyegésére emlékeztető egyenletes „papapapa” hangot, gyakorlott fül kell az egyes szívciklusok elválasztásához, melyekből akár 120-140 is lehet minden másodpercben.

A másik mítosz-övezte szervünk a szem, melynek színe önmagában is sok legenda tárgya. Korábban a szem színének öröklődését a domináns/recesszív öröklésmenet példájaként tanították, mondván, hogy a barna szem az erősebb tulajdonság, a barna szem génje „erősebb”, a kéké a „gyengébb”, így ha egy baba szülői örökségében hordoz barna szemszín eredményező tulajdonságot, mindenképp barnaszemű lesz. Ezt a (viszonylag) egyszerű szabályt felülírni látszik az a tény, hogy legalább 16 gén határozza meg egy ember szemszínét, amelyek nem feltétlenül egymással kapcsoltan öröklődnek. Optikailag a szem színéért két dolog felel: az írisz hátsó felében levő festéksejtek által termelt melanin mennyisége és az írisz belső szerkezete, amely megtöri a beeső fényt. A melanin egy feketés anyag, így minél több van belőle, annál sötétebb valakinek a szeme. A festéktermelő sejtek főleg az első életévekben aktívak, ekkor szokott a kicsik szeme „bebarnulni”.  Így a babák felnőttkori szemszíne egy-másfél évek korukra alakul ki.

Az írisz fejlődésének rendellenessége úgynevezett colobomát eredményezhet: ilyenkor egy kulcslyuk alakú fekete rés van a szem színes részén – ez néha mindkét szemen is megjelenik és más szervek fejlődési rendellenességeivel társulhat: így valóban „kulcsot” adhat egy-egy betegség felderítésében.

A szívnek vagy a szemnek méhen belüli fejlődéséről, kialakulásuk szabályozásáról, bár egyre több ismeretünk van, újabb és újabb részleteket tárnak fel a kutatások.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek