Szamárköhögés – egy régi-új betegség

Újabb és újabb híreket hallhatunk arról, hogy az elmúlt hetekben a főváros környékén egyre több szamárköhögés esetet jelentenek. Az idősebb generáció fülében ez egy rettegett betegség – a kisgyermekes szülők azonban talán csak a dédi rémtörténetei közé raktározták el ezt a nevet.

A szamárköhögés nevét a betegek jellegzetes belégzési hangjáról, a szamárordításhoz hasonló hirtelen, erőltetett légvételről kapta. Egyes nyelveken a betegség száznapos köhögésként is ismert: a kezdeti hurutos, náthaszerű tünetek után ugyanis hosszú-hosszú heteken át akár a nap bármely órájában jelentkezhetnek a rémisztő köhögési rohamok, melyek sokszor hányásba torkollnak.

A kórkép elsősorban a csecsemőkre, kisgyerekekre veszélyes: ők kapják meg legtöbbször és náluk alakulhatnak ki a legsúlyosabb szövődmények, a tüdőgyulladás, középfülgyulladás, agykárosodás vagy épp a köhögőroham kiváltotta bordatörés. Csecsemőkorban nem ritka a köhögőroham hatására kialakuló légzésleállás sem.

A szamárköhögést vagy orvosi nevén pertussziszt egy Bordetella pertussis nevű baktérium okozza. (A Bordetellák más alfajai is hasonló, ám sokkal enyhébb tüneteket váltanak ki.) A betegség fertőző, sőt kifejezetten magas kontagiozitású: ez azt jelenti, hogy a betegek környezetében levőknek komoly esélye van rá, hogy elkapja a kórképet. Ráadásul a hosszú lefolyás alatt különösen sok gyerek és felnőtt fertőződhet meg, ha nem ismerik fel időben a betegséget és nem különítik el a beteget.

Az antibiotikum kezelés a betegséget magát nem gyógyítja, mégis nagyon fontos időben elkezdeni: a baktérium terjedését ugyanis megállítja, így az újabb megbetegedések ellen véd.

Szerencsére létezik védőoltás a betegség ellen, amely Magyarországon is a kötelező gyermekkori oltások köz tartozik az ötvenes évek közepe óta. A WHO állásfoglalása szerint a szamárköhögés az egyik olyan betegség, amely a védőoltással megelőzhető halálokért felel. Ebben az állításban két fontos pont is van.  Egyfelől, hogy valóban súlyos, nem ritkán halált okozó betegségről van szó, másrészt, hogy hatékonyan védekezhetünk ellene a védőoltással.

A védőoltást „hírbe hozták”: elterjedt róla, hogy felelős lenne néhány beoltott gyermekben kialakult  agykárosodásért vagy  epilepsziáért. Ez a mellékhatást azonban komoly, megalapozott kutatások cáfolták – így a vakcinának csak előnye ismert: a jó oltási fegyelem hatására lényegében minden gyermek részesült az oltásban, így a magas átoltottsági arány mellett gyakorlatilag megszűnt a betegség a fejlett országokban.

Valószínűleg ez a viszonylagos ismeretlenség is szerepet játszhatott abban, hogy egyre több szülő gondolja, hogy egy felesleges dologról van szó, egy nemlétező kórkép ellen akarják az orvosok beoltani a gyermekeket. Sajnos ez nincs így: a kórokozók jelen vannak a fejlett országokban is, a nem oltott gyerekekben vagy bármilyen okból elégtelen immunitású egyénekben súlyos, akár halálos betegséget okozhatnak. Márpedig ha emelkedik a nem-oltottak aránya, nőni fog a megbetegedések száma is. A nem beoltott gyerekek által szétköhögött baktériumok pedig nem csak őket, hanem az újszülötteket, kicsi csecsemőket is megfertőzik, akik még semmilyen védelemben nem részesültek – és épp a legsúlyosabb következményeket szokták viselni.

Az oltás sem feltétlenül ad 100 %-os védettséget a betegséggel szemben, azonban az oltott gyerekekben kialakuló kép rendszerint sokkal enyhébb a betegség klasszikus tüneteihez és szövődményeihez képest.

A szamárköhögés egy baktérium okozta, cseppfertőzéssel terjedő betegség, amely elsősorban a gyerekekre veszélyes, csecsemőkben nem ritkán halálos lehet. Szerencsére létezik ellene védőoltás, azonban ez főleg akkor véd, ha minden gyerek megkapja. Nem új betegségről van szó – viszont létezőről, amiről még biztos sokat fogunk hallani.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek