Közösség és tartós betegség

Előbb-utóbb minden kisgyerek számára elérkezik az időpont, amikor közösségbe kerül. A féltett gyermekért már egy idegen ember felel. Aggasztóbb a szülők helyzete, ha a gyermekük tartós beteg, illetve speciális nevelési igényű. Milyen lehetőségei vannak a szülőnek és milyen felelőssége az intézményeknek?

Legyen szó akár ételallergiáról akár súlyos betegségről, egészen biztos, hogy a szülőkre aggódással teli hetek, hónapok várnak. A gyermek közösségbe helyezése igen bonyolult folyamat, ezekben az esetekben rendszerint a Szakértői és Rechabilitációs Bizottság által készített szakvélemény alapján sorolják be a gyermeket integrált vagy szegregált intézménybe. Részképesség-zavaroknál, asztmánál, allergiás megbetegedéseknél többnyire hatékonyabbnak minősül az integrált intézményi nevelés és oktatás, amennyiben a gyermek elegendő egyéni fejlesztésben részesül.

Súlyosabb problémánál szükséges a szegregált intézményi elhelyezés, ahol a gyermekek kisebb létszámú csoportokban vannak, napi szintű gyógypedagógiai, logopédiai fejleszést kapnak és gyógytornász szakember is rendszeresen foglalkozik velük. Sajnos a gyermekek megfelelő és stabil fejlődése érdekében sokkal több szegregált intézményre lenne szükség, mint amennyivel jelenleg hazánk büszkélkedik.

Ahhoz, hogy a kijelölt intézmény felelősségteljesen tudja ellátni a gyermeket, a szülőnek minden szükséges információt át kell adni a gyermeket felügyelő pedagógusnak. A szülőnek írásba kell foglalnia gyermeke ellátásához kapcsolódó kéréseit, külön részletezve a speciális teendőket, valamint el kell juttatni az óvoda részére a szakorvos diagnózisát és az óvodai időben szükséges ellátásról szóló leírását.

Ahhoz, hogy az elhelyezést követően elkerüljük a szorongás második szakaszát, azaz a gyermek beilleszkedési zavarát, nagyon fontos, hogy a szülő semmiképpen se erősítse gyermekében a betegségtudatot, hiszen a beilleszkedés és békés lelki fejlődés szempontjából elengedhetetlen a magabiztos, túlzott bizonytalanságoktól mentes fellépés. Amennyiben a szülő ügyelni tud arra, hogy gyermeke – bár tudva, ismerve másságát – ugyanolyan kisgyereknek lássa magát, mint társai, úgy azok elfogadják „betegségét” és nem kell a kirekesztés okozta önértékelési zavaroktól szenvednie.

Legjobb, ha a szülő nem erősíti gyermeke betegségtudatát. Így elkerülhetőek a kirekesztés és az abból adódó önértékelési zavarok.
Szerző: G.O.

Kapcsolódó cikkek