Férfi-nő harcok a szülés után

Vannak dolgok, amikre lehetetlen felkészülni, mielőtt a helyzet maga létrejönne. Honnan is tudhatnánk, hogy milyen problémákat kell megoldanunk, miután családdá bővülünk? A párkapcsolat legnagyobb próbája következhet most, erre igyekszünk felkészíteni ebben a cikkben.

Miután háromfősre bővül a család, az újdonsült apukák nem mindig úgy küzdenek meg a friss feladatokkal és problémákkal, mint ahogy mi azt megálmodtuk. Túlféltők lesznek, úgy viselkednek, mintha szívük szerint visszatérnének az „édesketteshez”, vagy egyfolytában a várandósság alatt felszedett kilóink miatt aggódnak. Persze nem törvényszerű, hogy minden fiatal apuka kifordul önmagából. Ha azonban mégis ezzel a problémával kéne szembesülnünk, lássuk, mik lehetnek a kiváltó okok, és mit tehetünk ellenük. Bruce Linton apasági szakértő és terapeuta tanácsai következnek.

Szex-diéta

Igazából már elképzelni is nehéz, hogy szeretkezzek a férjemmel, mikor a szememet is alig tudom nyitva tartani. De a tetejébe’ ő olyan nehezen érti meg, hogy amikor egész nap egy kisbaba „lóg” rajtam, az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy valaki hozzám érjen.

Dr. Linton szerint: A férfiak nem mindig fogják fel, miről is van szó ilyenkor. A szülés utáni fizikai és hormonális változásoknak köszönhetően a libidó csökken. Ez minden fiatal anyukánál megtapasztalható, de a legtöbb férfi a problémát az érdeklődés hiányának, az intimitás elveszésének értékeli, semmiképp sem olyasvalaminek, ami természetes. Ráadásul a férfiaknak kell a fizikai közelség ahhoz, hogy kinyíljanak a párjuknak, így teljesen érthető, hogy megijednek a kialakult helyzettől. Türelmesnek kell lenni: ahogy múlik az idő, a baba nyugodtabban alszik majd, és ha az édesanya többet tud pihenni, a szex iránti igény is visszatér. Ha tehát a probléma felmerül, az ideális megoldás az, ha elmagyarázzuk a férjünknek, mi miért történik, és hogy csak egy kis idő, míg minden visszatér a rendes kerékvágásba.

Nagyi pici fia

Ha valami baj van a picivel, én mindig az orvost, vagy a védőnőnket kérdezem. Ehhez képest mit csinál a férjem? Fut az anyjához. Alapvető dolgokban sem értünk egyet, mint például, hogy hagyjuk-e a gyereket sírni, vagy sem? Én úgy gondolom, nem szabad, míg ő hagyná, hadd sírjon. Aggaszt, hogy fogunk így együttműködni, ha ennyire másképp állunk a gyerekneveléshez.

Dr. Linton szerint: A gyerekneveléssel kapcsolatos egyet nem értés a párok között elég gyakori. Azt fontos megértenünk, hogy minden baba különböző, tehát nincsenek kőbe vésett szabályok. Egyébként bizonyos esetekben arról is szó lehet, hogy az édesapa féltékeny, elhanyagoltnak és erőtlennek érzi magát az újszülött körül szinte profin sürgölődő párja mellett, és úgy próbál újra nyeregbe kerülni, hogy úgy ad tanácsokat, hogy azokból egy fikarcnyit sem enged. Megoldás lehet, ha a legtöbb ellentétet okozó kérdésekkel felkeressük az orvosunkat – mint objektív kívülállót. Tegyünk meg mindent, hogy egyetértésre jussunk, hiszen a gyermekünknek ez a legfontosabb. Semmiképp ne harsányan próbáljuk megoldani a gondokat, hanem inkább sok beszélgetéssel, a mindkettőnk számára ideális megoldás közös megkeresésével.

Ha durvul a játék

Úgy érzem, a férjem egyre durvábban játszik a fiunkkal. Imád vele játszani – ami nagyon jó –, de sokszor szerintem kicsit eltúlozza.

Dr. Linton szerint: Kutatások is mutatják, hogy a férfiak durvábban játszanak, mint a nők, de a legtöbb esetben a babák imádják az ilyen típusú játékokat. De ugye a probléma az, hogy ami belülről szórakozásnak és jó játéknak tűnik, az kívülről veszélyesnek. A kockázati tényezők egyébként aszerint változnak, hogy a gyermekünk mennyi idős, milyen súlyú, mekkora terhelés éri játék közben a nyakát. Ahhoz, hogy meghatározzuk, mi számít eltúlzásnak, beszéljünk a család orvosával, addig is, a következő válasz ideálisnak tűnhet, mikor úgy látjuk, eldurvult a játék: „Nagyon szeretem nézni, mikor játszotok, de egy picit megijedek, mikor úgy látom, erőszakosabbá válik a játék. Ha egy kicsit gyengédebben játszanál a babával, akkor kevésbé aggódnék.

Ha nem lehet kirobbantani a tévé elől

Mióta megszületett a kisbabánk, alig tudunk minőségi időt eltölteni. Annyira hiányoznak a nagy beszélgetések, a jóízű nevetések – még a szárítóról való közös lepakolás is hiányzik. A férjem mostanában csak beül a tévé elé  és azt vakulja (egyébként én is szívesen kapcsolódnék ki így, de ez mindegy is). Azt veszem észre, hogy alig veszünk tudomást egymásról, csak a gyerekre figyelünk, miközben a mi kapcsolatunk kiüresedik.

Dr. Linton szerint: Egy új jövevény a családban rendkívül könnyen képes felszívni a pár érzelmi energiáit. Amikor mindketten csak a baba szükségleteivel vagyunk elfoglalva, elfelejtjük, hogy a kapcsolatunkat is ápolni kell. Ráadásul nem elképzelhetetlen, hogy az újdonsült apuka visszakívánja a szülés előtti időszakot – mikor még nem kellett a hét minden napján készenlétben állnia, hanem minden sokkal egyszerűbb volt – és tévével „tüntet” a kialakult helyzet ellen. Ebben az esetben a direkt megoldás a legjobb, vagyis egyszerűen ki kell kapcsolni a tévét, és megmondani a párunknak, mennyire hiányoznak a közös beszélgetések és az együtt töltött idő. Úgy meg fog örülni a vallomásnak, hogy aztán majd néhanapján nekünk kell elküldenünk tévét nézni. Egyúttal elkezdhetünk szervezni valami olyan programot, ami mindkettőnk kedvére válik, és a babával hármasban is élvezhetjük.

 

(Forrás: http://www.babycenter.com/0_what-was-he-thinking_1468982.bc?page=1)

Párkapcsolati harcok közvetlenül a szülővé válást követően? Igen, bizony előfordul. Tipikus helyzetekre próbálunk megoldást mutatni apukáknak és anyukáknak. Hormonok játéka, szex, érzékenység, elvek, ezek mind-mind konfliktust generáló tényezők, lássuk a feloldásukat!
Szerző: trapphenci

Kapcsolódó cikkek