Beszoktatási problémák 3.rész

Hároméves korában a legtöbb gyermek életébe egy új korszak köszönt be, elkezdi az óvodát. Ez elsősorban azoknak a gyerekeknek okozhat gondot az első hetekben, akik nem jártak bölcsődébe, azaz először szakadnak el az anyjuktól, az eddig megszokott környezetüktől.

Ez az elszakadás fájdalmas élmény a gyermek számára, éppen ezért nem meglepő, ha az első napok sírással telnek el az óvodában. A gyermek eddigi három évében a legtöbb időt az édesanyjával töltötte, bármi érte: öröm, bánat vagy csak felfedezett valami újdonságot a világban anya ott volt és megoszthatta vele érzéseit.  Ez a normális, a gyerekek többsége kötődik nagyon édesanyjához. Az új környezet, az anya egész napos hiánya egy háromesztendős gyermeknek még sok, ezért természetes, hogy tiltakozik. Legyenek erősek, nem baj, ha sír. Nagyobb gond lenne, ha nem sírna, mert óhatatlanul felmerülne bennünk, hogy nem volt mit elveszítenie. Nem minden gyermek egyforma, van, akinél rövidebb, van, akinél hosszabb ideig tart a beszoktatás. Előfordulhat, hogy a gyermek az első napokban minden sírás nélkül boldogan játszik a társaival, s csak néhány nappal később jelentkeznek a problémák, amikor rádöbben, hogy ez nem csak egyszeri látogatás volt, hanem mindennap az anyja nélkül fog eltelni.  Ne akarjunk felnőttes észérvekkel hatni rá, mert a gyermek gondolkodása minőségileg más, mint a felnőtteké. Rousseau-tól származik az ismert mondás: „a gyermek nem kicsinyített felnőtt”, ne vegyük rossznéven tőlük, ha a számunkra nyilvánvaló gondolatmenetet, ők másképpen gondolják végig.

A gyermek szociális fejlődésének alapvető szükséglete a társakkal való együttlét. Hároméves korban erre a gyermek is vágyik, csak ez eleinte még láthatatlan számára.  Higgyék el, lassan gyengül a függőségi viszony, amely az anyjához fűzte őt.  Tudják, hogy az anya szeretetét nem veszítik el, és a kortársakkal kiépülő kapcsolat varázsa magával ragadja őket. Az anya-gyermek viszony ugyanolyan erős marad, de jóval kevesebb fizikai kontaktust igényelnek az anyjuktól, de sokkal többet beszélnek majd hozzá.

5 tipp, hogy könnyebb legyen a beszoktatás:

  1. Az óvodakezdés előtt néhány hónappal, már kezdjünk el mesélni a gyermeknek arról, hogy hamarosan ő is óvodás lesz.
  2. Lehetőleg más változás ne legyen a gyermek életébe, például ne költözzenek új lakásba.
  3. Szánjunk bőven időt a beszoktatásra. Ne sürgessük. Hagyjuk a saját útján haladni.
  4. Ne szorongjon az anyuka attól, hogy óvodás lesz a gyermeke, mert a kicsi a feszültséget tudatalatt átveszi.
  5. Olvassanak óvodáról szóló történeteket. A mesékben vele egykorú gyerekek szerepelnek, amely, felkelti a gyermek érdeklődését, s kérdéseket fogalmazhat meg az óvodával kapcsolatban.

Mesék, amik segíthetnek: 

  • Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
  • Finy Petra: Az ovi-ügy
  • Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

Az új környezet, az anya egész napos hiánya egy háromesztendős gyermeknek még sok, ezért természetes, hogy tiltakozik.
Szerző: Kőpataki Krisztina

Kapcsolódó cikkek