A nagymamáknak köszönhetjük, hogy tovább élünk

A Proceedings of the Royal Society B című lapban megjelent tanulmány annak járt utána, mi lehet az oka, hogy a többi emberszabásúval ellentétben, az embereknél a nők reproduktív életszakaszuk után is még sokáig erejük teljében vannak, és még akár hosszú évtizedekig is élhetnek. A titok nyitja a nagymamaság tényében rejlik.

A tanulmányt készítő Kristen Hawkes, az Utah Egyetem antropológusa akkor kezdett a téma iránt érdeklődni, amikor Tanzániában egy csapat vadászó-gyűjtögető népet, a hadza törzs tagjait, figyelte meg, akiknél a menopauza utáni nők is még keményen kivették a részüket akár a legkeményebb fizikai munkából is. Hawkes azt is megfigyelte, hogy amíg az anyáknak nem lett újabb gyerekük, addig a korábban születettek egészsége és sikere tőlük függött, utána azonban már attól, milyen mértékben vette ki a részét a mindennapi feladatokból a nagymamájuk.

Hawkes nem az egyetlen, aki felfedezte a nagymamákban rejlő előnyöket. Egy 2008-as, az Evolution and Human Behavior című lapban megjelent tanulmány korábban már felhívta rá a figyelmet, hogy az anyai nagymamák nagyban növelik a gyermekek túlélési esélyeit, egy 2011-es tanulmány pedig, melyet a Proceedings of the Royal Society B. című folyóiratban tettek közzé, arra világított rá, hogy azok a szülők, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak gyerekeikkel, nagyobb eséllyel számíthatnak unokákra.

Arra azonban mindeddig még senki nem mutatott rá, hogy a nagymamaságnak köszönhetően élnek tovább az emberek a többi emberszabásúnál. A nők és az egyéb emberszabásúak nőstényei ugyanis nagyjából ugyanakkor, a 45. életévük táján veszítik el termékenységüket, ám a csimpánzok, a gorillák és a többi emberszabásúak még azelőtt meghalnak, hogy végleg meddővé válnának, ezzel szemben a nők a menopauza után is még bőven erejük teljében vannak.

Hawkes és munkatársai mindezt egy matematikai modellel is alátámasztották, majd arra keresték a választ, vajon mi állhat a jelenség hátterében. A vizsgálatok során a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy az emberiség korai történelmében bekövetkező éghajlatbeli és ökológia változások megnehezítették az anyjuktól már elválasztott kicsinyek számára a táplálékbeszerzést, mivel anyjuk addigra már a frissen született utódokkal foglalkozott. Ebben a helyzetben a nagymama – ahogy az a hadza törzseknél is történt – nagyon fontos szerepet töltött be azzal, hogy a nagyobb testvérekről gondoskodott. Az elválasztott gyerekekről való törődéssel a nagymama nagy terhet vett le az anya válláról, aki ezáltal megengedhette magának, hogy gyakrabban essen teherbe, és így több utódja legyen. Mivel így több gént adtak tovább az emberek, a természetes szelekció következtében az erősebb gének hosszabb élettartamot eredményeztek az utódoknál.

Szerző: Forrás: Medipress

Kapcsolódó cikkek