A közösség ereje a gyermekek személyiségfejlődésében II.

Szülőként az ember legszívesebben az egész világtól óvná a gyermekét, és néha rettentő nehezen fogadja el, hogy a kicsi közösségbe kerüljön. Pedig a bölcsőde, óvoda nem csak gyermekmegőrző…

A dackorszakként emlegetett és csaknem minden családban végigküzdött időszak lényege nem egyszerűen az, hogy a gyerekek semmit nem akarnak úgy, ahogy kérik őket, hogy mindenre NEMet mondanak. A fejlődésük nagyon fontos időszakában azt sajátítják el, hogy mit jelent az ÉN, mire képesek maguk egyedül és mihez kell segítség, mit dönthetnek el és mi az, ami tényleg túl van az ő hatáskörükön.

Ez az önállóság első körben a szülőkkel „szemben” nyilvánul meg – így fontos és hasznos tanuló terepe lehet a bölcsőde vagy az óvoda. Hiszen a közösségben a szüleik nélkül boldogulnak, sőt, a gondozók sok szempontból sokkal nagyobb önállóságot adnak nekik, hiszen mind az öltözésben, mind az étkezésben vagy akár a játékválasztásban is „felnőttesebb”, kevesebb segítséget igénybe vevő viselkedést várnak el és tesznek lehetővé. Ráadásul a gyerekek közti konfliktusokat is másként kezelhetik, mint a gondos szülők. Az aggódó anyák a játszótéren többször irányítják a gyereket és rendezik helyettük a vitákat, amelyek például a homokozó lapátok vagy hinták birtoklása fölött szoktak kirobbanni. Eljárnak helyettük, lerendezik az ügyet a másik szülővel – eközben persze mintát és megoldási utakat is tanítanak a gyerekeknek. Azonban a kicsiknek ezeket a mintákat alapul véve azt is meg kell tanulniuk, hogy maguk hogyan tudnak megküzdeni az ilyen helyzetekkel: és erre jó terep lehet a közösség, ahol minden tevékenységüket a többiekhez képest kell végezni, meg kell tanulni megbeszélni, elkérni, odaadni.

Nagyon fontos, hogy azzal, ha gyerekünket féltésből, a külvilágtól való óvásként nem tesszük ki a kortárs közösség konfliktusainak, nem teszünk jót velük, hiszen nagyobb gyerekként, felnőttként is szüksége lesz arra, hogy tájékozódni tudjon egy olyan világban, ahol mások is vannak. Sőt, nem csak tájékozódni, de – a többiek igényeit felismerve és elismerve – a saját érdekeit érvényesíteni is tudnia kell.

A közösség nem csak az alkalmazkodás, a kompromisszumok megtanulásának terepe tehát: a bölcsődei vagy óvodai csoport átlátható szabályrendszerén belül ugyanis nagy szabadságot is ad a kicsiknek arra a bizonyos „én, egyedül”-re, ami sok kicsi első szavai között szokott szerepelni.

Ahogy a gyerekek megtanulják, hogy mire képesek maguk egyedül, úgy kell elsajátítaniuk azt is, hogy ez az ÉN meddig terjed.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek