Tíz érzés, amivel egy kezdő apának meg kell küzdenie

Nem sokkal az újszülött érkezése után szinte minden fiatal apukánál jelentkezik az érzés: apa lettem. Az apaság újfajta feladatokkal, kihívásokkal, nagyobb felelősséggel jár; olyan elvárásokkal, amiknek minden kezdő édesapa szeretne megfelelni.

Sokakban viszonylag hamar, már a kórház elhagyása után tudatosul ez az állapot, de vannak, akiknek akár néhány napba is beletelik megszokni az új szerepeket és azt, hogy az életük mostantól új utakon folytatódik tovább. A változás olykor alig érezhető, olykor nagyobb, de az biztos, hogy szinte minden esetben furcsa, eddig ismeretlen érzésekkel kell megküzdeniük az újdonsült apukáknak.

A zavartság érzése

Vagyis annak a kettőssége, hogy az apa életerősnek, hatalmasnak és büszkének érzi magát, amiért új életet nemzett, ugyanakkor elesettnek is, mikor nem tudja kielégíteni (és gyakran megérteni sem) az újszülött igényeit. Az első néhány hónap után ez az érzés biztosan változni fog.

Mindentől különbözik

A gyerekünk iránt érzett mindent felülmúló szeretet semmi mással össze nem hasonlítható. Maurice Sendak nagyon jól megfogalmazza az érzést a Szeretik a magyarok a szőrmókokat című gyerekregény egyik jelenetében, amikor a szörnyek könyörögnek Maxnak, hogy ne hagyja el őket: „Kérlek, ne menj – mondják – ha el akarsz menni, meg kell, hogy együnk, úgy szeretünk téged.

Ambivalencia

A jövevény iránt az előző nap érzett fékezhetetlen szenvedély és szeretet a másik napra üres, semmitmondó érzéssé válik. Ismerem én ezt a gyereket? Érdekel egyáltalán? Sok apa úgy érezheti ilyenkor, hogy legszívesebben becsomagolná ezt az egész apaságot, és visszateleportálna a korábbi életébe. Nagy az esély arra, hogy az ezeket a gondolatokat követő érzés a lelkiismeret-furdalás lesz.  Szóval akkor az úgy van, hogy ha az ember nem szerelmes a gyerekébe a nap huszonnégy órájában, már nem is jó apa? Nem, ez nem úgy van. Az ambivalencia érzése teljesen normális mindenkiben (és nemcsak az apákban), ráadásul az elkövetkező 50 évben meglehetősen sok lehetőség nyílik hozzászokni, úgyhogy jobb időben elkezdeni.

Depresszió

Habár a legtöbb ember úgy gondolja, a depresszió a nők kiváltsága, mégis sok friss apuka is szenved tőle. A férfiak depressziója nem hormonális, hanem sokkal inkább onnan eredeztethető, mikor az édesapa az első sokk után kezd felocsúdni és visszatérni a valóságba. A gyermekvárás időszakának és a babázás első heteinek boldogságát, rokoni-baráti érdeklődését a későbbiekben felváltja a munkahelyi mókuskerék, az elégtelen alvás, és az új feladatokkal való megküzdés.

Félelem

Az apaság első hónapjai teli vannak félelemmel. Először is, meg kell fejteni, milyen apának lenni. Aztán meg kell oldani az apai feladatokat, újfajta felelősséget kell vállalni. Az attól való félelem, hogy majd nem lesznek képesek megfelelően gondoskodni a gyermekükről és a családjukról, megvédeni, támogatni őket, minden férfi apaként töltött első hónapjait beárnyékolja. Ezek a félelmek normális állomásai annak a folyamatnak, ami férfiból és férjből apává változtat.

Kapcsolat – hármasban

Mielőtt szülővé válna, minden pár rengeteg időt tölt együtt, kényeztetik, szeretgetik egymást. Minden erejükkel azon vannak, hogy a kapcsolatukat minél szorosabbra fűzzék. Aztán mikor megérkezik a baba, minden megváltozik: onnantól kezdve a legfőbb hangsúly a kis jövevényen van. A szülőknek alig van idejük aludni, vagy olyan dolgokat csinálni, amik azelőtt örömet szereztek mindkettejük számára. Amennyire lehetséges, ebben az időszakban is meg kell találni azt a napi néhány percet, amit csak egymásnak szánunk: pakolászni, beszélgetni a párunkkal, mindegy, csak kicsit kettesben lenni és egymással is foglalkozni abban a néhány pillanatban.

Kapcsolat a babával

Az első hat-nyolc hétben a kisbaba biztos nem nagyon fog reagálni semmire, amit az édesapja csinál: se mosolyra, se nevetésre ne várjunk választ. Többé-kevésbé, amit a szülők kapni fognak ebben az időben, az a sírás. Ez sok apát visszariaszt, pedig nem szabad, hogy így legyen. Ugyanis, ha meghátrálnak, a baba is meg fog. Szóval megéri ottmaradni és türelemmel kivárni az első kedves reakciókat.

A beszédtéma változása

A gyermekvárás időszakában sok apa elképzelni sem tudja azt a helyzetet, hogy egyszer a beszélgetéseik 80 százalékát a szopizás utáni böfizés, a pelenkában visszamaradt melléktermék színe és állaga, a szaporátlan lélegzetvétel teszi majd ki. Pedig így van. És bármilyen furcsa is előtte belegondolni, azért a legtöbb apuka jól (és szívesen) veszi ezt az akadályt is.

A szülőnek levés logisztikája

Mielőtt apává válik, a férfiak számára a házon kívüli tevékenységekre való felkészülés nagyjából abból áll, hogy felkapják a pénztárcájukat és a slusszkulcsot, majd lekapcsolják a sütőt és az összes villanyt a lakásban. Babával együtt viszont egy nagybevásárlás megtervezése legalább olyan gondos előkészületeket igényel, mint a Mount Everest megmászása. A meglepetések (például a pelusban) még így is a legváratlanabb pillanatban fognak jelentkezni.

Leckék szeretetből

Amíg az édesapák azon igyekeznek, hogy megértsék gyermekük kommunikációját, kielégítsék minden apró igényét, addig a kisgyermek szinte észrevétlenül jut el abba a korba, mikor a szeretetét a legcsodálatosabb módon képes már kifejezni. Az első gügyögés, az első mosoly és ölelés, az első apai mellkason való álomba szenderülés pedig új dimenziókat nyit, olyanokat, mint mikor az ember megtalálja az élet igazi értelmét. És ez minden félelmet felülír.

Az apaság újfajta feladatokkal, kihívásokkal, nagyobb felelősséggel jár. Olyan elvárásokkal, amiknek minden kezdő édesapa szeretne megfelelni. Érzések, amelyekkel a kispapáknak kell szembenézniük gyermekük megszületése után.
Szerző: trapphenci

Kapcsolódó cikkek