Szülővé válás

Sokaktól hallhatjuk - és nem is ok nélkül -, hogy attól a pillanattól érzik magukat felnőttnek, hogy megszületett az első gyermekük.

Ez a megállapítás több szempontból is rendkívül találó. A legfontosabb a felelősségérzet, amelyre tinédzserként még keveset gondol az ember, ám amikor már gondoskodnia kell a gyermekéről, a legtöbb szülő - nagyon helyesen - száznyolcvan fokos fordulatot vesz ez ügyben.


Bár nem közismert tény, mégis igaz: a szülővé válás folyamata már gyermekkorban elkezdődik. Igaz, hogy még csak játékból, de a kislányok az édesanyjuk, míg a kisfiúk az édesapjuk szerepébe bújnak, és ezzel a szülővé válás útjára lépnek. A gyermekek szeretik beleélni magukat a hozzájuk közel állók szerepébe, így az anya-apa minta a legkézenfekvőbb hasonulási pont.

Más kérdés az, hogy ez felnőtté válva, nagykorúként mikor fordul át oda, hogy valóban szülők szeretnénk lenni. Ez egyénenként nagyon eltérő, de a számok tükrében kijelenthető, hogy a XXI. században kitolódtak a határok, ami az életkort illeti: egyre gyakrabban találkozhatunk 40 éves koruk után szülővé váló férfiakkal és nőkkel is.

Fontos tudni, hogy a szülővé válás nem egyenlő csupán a gyermekünk megszületésével, hiszen ez nem automatikusan, és nem magától következik be. Ennek a folyamata még a legtökéletesebben működő párok számára is kihívást és stresszt jelenthet. A szerepek eltolódhatnak és elsősorban a férfiak kicsit kívülállónak érezhetik magukat. Az anya minden pillanatban a csecsemővel van elfoglalva, így a szerető feleségből neki jóval kevesebb marad.

Ezek azok a hónapok, amikor az édesanyának nehéz mindenkinek megfelelni, hiszen a párok egymással töltött ideje alaposan lecsökken. Fontos, hogy mégis minél több időt fordítsunk egymásra, legyenek közös programok és tartalmas beszélgetések, és az édesapát is vonjuk be a gyermeknevelésbe. Ebben az esetben a család lelki egyensúlya is megmarad. és a gyermekünk egy boldog családban és szeretetben fog felnőni.

Szerző:

Kapcsolódó cikkek