Szabadnapos szülők

Szülőnek lenni 24 órás munkakör. Sokan úgy vélik, hogy ebben az életszakaszban el kell fogadniuk ezt a tényt. Arról azonban nem szabad megfeledkezniük, hogy a család férfi és nő kapcsolatán alapszik. Ezért ezt a kapcsolatot ápolni és táplálni kell. Mindenkinek jár egy kis lazítás!

Amikor egy kisbaba világra jön, megszületik a kötődés, a gondoskodás. Amikor egy kisbaba világra jön, új élet kezdődik. A párok szülővé válnak, és elkezdődik az élet legnagyobb szolgálata, amelyet szülőségnek hívnak. Egy kisgyermek ellátása, nevelése felelősségteljes feladat, s teljes munkaidős állás. A szülők boldogan vállalják a nevelés nemes feladatát, de közben szeretnének megőrizni valamit a korábbi életükből is, amely kielégíti szórakozási, kulturális igényüket, szeretnék megtartani a kettesben eltöltött pillanatok élményét. Jár-e egy szülőnek szabadnap? Természetesen igen a válasz. Sőt ajánlott is. Nem helyes, ha a szülőséget egy élethosszig tartó áldozatként élik meg, s mindenről lemondanak a gyermekre hivatkozva. Attól, hogy gyermeket nevelnek, s ő a legfontosabb a számukra, nem szabad megfeledkezni a saját, személyes igényükről sem. Felfrissülést jelenthet minden anya és apa számára egy-egy koncert, színházi előadás, vagy egy kettesben eltöltött vacsora. A programok egy kis változatosságot jelenthetnek a mindennapokban, amelyek a boldogság érzését keltik, energiával töltenek fel. Kedves szülők, minden lelkiismeret-furdalás nélkül vegyenek ki néhány szabadórát, szabadnapot.

Mikortól lehet a gyermeket először másra bízni?

Egy újszülöttnek az első hetekben, az első hónapokban leginkább az anyukájára van szüksége. Ha a napirend viszont már kiszámítható, két szoptatás között az anyuka is engedélyezhet egy-két szabadórát magának, s elmehet például egy kicsit kettesben sétálni az apukával. A gyermek féléves koráig nem érti még, hogy ami eltűnik a látóteréből az vissza fog jönni, ezért tényleg csak néhány órát hagyjuk másra, s ha lehet ne idegenre, hanem egy közeli családtagra.

Hat hónapos kora után már kezdi megérteni, hogy amit pillanatnyilag nem lát az nem tűnt el örökre. Ekkor már egy egész estés programot is tervezhetnek a szülők, a nagymama és nagypapa biztosan boldogan vállalják a kicsi felügyeletét.

Figyeljünk arra, hogy

  • a gyermeket soha ne hagyjuk felügyelet nélkül, még akkor sem, ha alszik.
  • fontos, hogy a gyereket ismerősre bízzuk, azaz ne akkor találkozzon először a gyermek vele. Ha bébiszitterre kell hagynunk a kicsit, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy korábban összebarátkoznak a gyermekkel.
  • a legjobb, ha a gyermekre saját környezetében vigyáznak, az ismerős környezet megnyugtatja a kicsit.
  • ne szökjön meg a szülő a gyermek elől, miközben alszik a kicsi. Már elalvás előtt beszéljük meg vele, hogy amíg ő alszik, addig apa és anya elmegy egy kicsit otthonról, s más vigyázz rá, de mire felébred már újra ott lesznek vele.

Higgyék el, ahogy nő a gyermek egyre inkább élvezni fogja ő is, ha egy kicsit mással lehet, ha egy kicsit a nagyszülők otthonában kényeztetik. Arról már ne is beszéljünk, ha eléri a tinédzser kort mennyire boldog lesz, ha a szülő szabadnapot vesz ki.

Nem helyes, ha a szülőséget egy élethosszig tartó áldozatként élik meg, s mindenről lemondanak a gyermekre hivatkozva. Attól, hogy gyermeket nevelnek, s ő a legfontosabb a számukra, nem szabad megfeledkezni a saját, személyes igényükről sem.
Szerző: Kőpataki Krisztina

Kapcsolódó cikkek