Segítség, ovis lesz a gyermekem!

Teljesen új fejezetet nyit az életünkben, amikor gyermekünk óvodába indul. Lehetséges, hogy cseppet sem vágyik rá, ahogyan az is, hogy kifejezetten várja. Bökkenők viszont így is lehetnek. Hogyan készüljünk fel rá lelkileg?

Ha a bölcsődét ki is hagytuk, az óvoda már semmiképp sem hiányozhat a gyermekünk életéből. De még amennyiben járt is bölcsibe a lurkó, az ovi azért más: ezzel egy sokkal önállóbb időszak veszi kezdetét a csemete életében.

Nemcsak az ő mindennapjai változnak meg – az édesanya is ekkor kezdhet ismét munkába állni, míg az apának felváltva kell lelki támaszt nyújtania a párjának és a gyermekének ezekben a nehezebb, lelkileg megterhelő hetekben.

Hogyan készítsük hát fel magunkat és gyermekünket az óvodára?

1. Várható változások

Jelentős különbség a bölcsődével szemben, hogy itt már önállóbb személyiségként kezelik a gyermeket: új napirend, szabályok, új szokások várják, be kell illeszkednie egy közösségbe, míg otthon eddig „ő volt az úr”. Alkalmazkodnia kell a nap nagy részében. Mindez jelentős energiát vehet el a gyermektől, mely otthon aztán lecsapódik – fáradtabb és hisztisebb lehet a csemete, aki eközben az élményekkel is telítődik, nehezebb lehet lenyugtatni, mint korábban.

2. A realizálás

Lehet, hogy a gyermek először remekül érzi magát az óvodában. Az is lehet, hogy éppenséggel rosszul – mindenesetre még azok számára is mellbevágó lehet a felismerés - tudniillik, hogy ezután az ovi látogatása mindennapos program lesz -, akik élvezték az ott töltött időt. A realizálás nem mindig érinti őket jól. A kezelhetetlenség gyakori az óvodába kerülés elején, de nyugtasson meg minket a tudat, hogy pár hét alatt a helyzet rendeződik.

3. A viselkedés átalakul

A gyermek az óvodában más közegbe kerül, más szavakat is hall, megismerkedik új emberekkel, szokásokkal és játékokkal. Nem kell csodálkozni azon, ha viselkedésében változást tapasztalunk. Kezdetben valóban szinte csak az ovis élményekről mesél majd otthon is, de idővel ez egyensúlyba kerül majd a korábbi énjével. 

4. Mit tehetünk?

Hogy leegyszerűsítsük a csemete óvodába indulását, el kell érnünk, hogy könnyebben viselje a változást.

- Érdemes eleinte vinni a gyermekkel valamit az oviba, ami számára a biztonságot jelenti, afféle „szülőpótlék”: ezek általában a kedvenc plüssállatai. Ha vele vannak, jobban érezheti magát.

- Ne torpanjunk meg, ha kezdetben nehéznek tűnik az egész. Természetes, hogy a gyermek eleinte nem találja a helyét ebben az új élethelyzetben, ráadásul boldogulnia kell az új szabályok között. Csak a türelem, a megértés segíthet. Igyekezzünk inkább segítségére lenni abban, hogy az új élményeit feldolgozza, ne intsük le például azzal, hogy az óvodában nem illik sírni.

- Fontos, hogy megfelelő kapcsolatot ápoljunk a gyermek óvónénijével. Általa fogunk ugyanis információkat szerezni arról, miként viselkedik lányunk, fiunk az oviban, mire érdemes odafigyelnünk.

- Sokat segíthetünk a csemetének azzal, hogy nem fosztjuk meg őt a közös, örömteli élményektől – ha ugyanis nem vagyunk vele ovi után eleget, úgy érezheti, hogy már csak az óvoda a jelen a számára. Hová lettek a boldog, szülőkkel töltött idők? A hazaérkezése után fontos minőségi időt együtt tölteni a gyermekkel, hogy az egyensúly a lelkében – no és a mi lelkünkben is! - helyreálljon.

Szerző: kadesz

Kapcsolódó cikkek