Munka és gyermeknevelés – Van-e arany középút?

A gyermek születésével a szülők egy egészen új világba csöppennek, amikor hirtelen minden a pici körül forog. Később is igen nehéz visszazökkenni a régi kerékvágásba – vajon lehet-e jó arányt fenntartani a munka és a gyermeknevelés között?

Gyermeket nevelni csodálatos dolog. Ugyanakkor eljön az idő, amikor a szülőnek, leginkább az édesanyának újra munkába kell állnia, a kicsi bölcsődébe, óvodába megy, és szép lassan kialakul egy újabb életforma. De vajon a kezdeti nehézségek után el lehet-e jutni oda, hogy egyensúlyban tartsuk a munkát és a magánéletet? Jut-e elegendő idő és odafigyelés a munka mellett a párunkra, gyermekeinkre?

Nem titok: kisgyermekes anyaként igen nehéz egyensúlyt találni a gyereknevelés és a megfelelő munkavégzés között. Hibátlanul csinálni mindkettőt szinte lehetetlen, vagy ha az, jelentős stresszt ró az anyára. Napi küzdelmet jelent megfelelni a munkahelyen, majd pedig anyaként és feleségként is tökéletesen teljesíteni. Hamar kialakulnak a pszichés problémák annál, aki mindig és mindenhol maximális teljesítményt akar nyújtani.

Az sem megoldás azonban, hogy a nő – ha megteheti – otthon maradjon a gyermek születésétől kezdve. Azok az anyák között is szép számmal akadnak pszichés gondokkal küzdők, akik így tesznek, mert az ő életükből viszont hiányozni kezdenek az újdonságok, az új kihívások, a visszajelzés, hogy még munkaerőként is megállnák a helyüket. Mindkét táborban nagy a depressziósok aránya, azok közt is, akik otthon maradnak a gyermekkel és azok között is, akik maximalista módon igyekeznek kezelni mindennapjaikat.

Van-e arany középút? A legegyszerűbb, ha az ember nem törekszik a tökéletességre. Senki sem várja tőle ezt, vagy ha úgy gondolja, van ilyen – például egyes barátok -, azoknak a véleményére nem kell adni. Tökéletesek sosem leszünk, anyaként és apaként sem. Érdemes átgondolni ugyanakkor azt, hogyan kaphatnánk segítséget, hogy ne merüljünk ki minden nap teljesen. Az anya és az apa mindenképp ossza meg egymás közt a teendőket.

Ha van rá mód, időnként meg lehet kérni nagyszülőt, rokont, barátot, hogy segítsen a gyermek felügyeletében, fuvarozásában, kísérgetésében.

Segíthetnének is egymásnak az egymás mellett élő szülők. Jobban teljesíthet mindenki, ha néhány napi teendőt közösen igyekeznek megoldani – a szomszédos kisgyermekes családok megszervezhetik, hogy egyik nap egyikük, másik nap másikuk viszi a bölcsődébe, óvodába a gyerekeket, esetleg hozza is haza őket. Jó szervezéssel a szülőnek is lesz egy kis ideje felszusszanni és a munkára is jobban tud koncentrálni. Mindennel foglalkozni kell egy kicsit, de ehhez kell erő és energia…

Egyes egyedül valóban szinte lehetetlen megoldani, hogy a munka és a gyermeknevelés megfelelő egyensúlyban legyen egymással. Ehhez több ember, több segítő kell, sőt, a munkahely rugalmassága sem árt.

Hasznos, ha néhány segítő szokást is bevezetünk magunknak. Kezdjük például azzal a napot, hogy szánunk magunkra egy relaxáló negyed órát. Idegeskedés nélkül gondoljuk át ébredés után a napi teendőinket. Meditálhatunk is.

Nem segítünk magunkon azzal, ha már előre idegeskedünk a napunk miatt. Legalább ezt a néhány reggeli nyugodt percet hagyjuk meg magunknak. Ne feledjük, a feszültség átragad mindenkire – ellenben ha jókedvűen indítjuk a reggelt, az egész napunk jó hangulatban telhet.

A munkahelyen csak a munkával igyekezzünk törődni. Nyugalommal és magabiztosan álljunk hozzá, amíg ki nem lépünk onnan, próbáljunk mindent higgadtan megoldani, amilyen feladat csak vár ránk. A munkát igyekezzük fejben is a munkahelyen hagyni, amikor végeztünk aznapra. Nem könnyű, de a stresszmentesebb hétköznapokért meg kell próbálni. Miközben elmegyünk a lurkókért a bölcsibe, oviba, iskolába, ezt az időt remekül fel tudjuk használni a lelki átállásra.

A gyermekekkel töltött idő valóban csak róluk szóljon. Legyünk jelen fejben is! A házimunkából annyit végezzünk el, amennyire van energiánk – és célszerű a feladatokba a gyerekeket is bevonni.

Ha van egyéb teendő is, amit muszáj aznap elvégezni, célszerű inkább akkorra hagyni, ha a gyerekeket lefektettük. A párunk hazaérkezésekor ő is szánjon ugyanúgy időt a gyerekekre, a hátralevő időben pedig töltsünk egy kis minőségi időt együtt! Érdemes a napot szintén azzal zárni, amivel reggel indítunk. Szánjunk magunkra 10-15 percet – relaxáljunk, lazítsunk, esetleg meditáljunk és mindenképp gondoljuk végig, milyen pozitív dolgok történtek velünk aznap. Erősítsük lelkileg magunkat!

Szerző: Kadesz

Kapcsolódó cikkek