Irány a bölcsi – De hogyan?!

Anyát és apát a kisbaba születésekor annyira betölti ez a csoda, hogy biztos benne: minél később kell a gyereket bölcsődébe adni, annál jobb! Ám a pénzkereset és a lurkó közösségbe szoktatása miatt sem árt, ha mégis eljön ez az idő.

Egy kisgyermek születése alapjaiban változtatja meg az ember életét – szeretnénk mindig magunk mellett tudni, ha távol vagyunk tőle, egy idő után lelkifurdalást érzünk. A már járó, „rendezkedő” gyermek is lehet nagyon ragaszkodó, aki, ha fél percig nem látja anyát vagy apát, már kétségbeesetten szólongatja és keresni kezdi.

Ilyenkor merül fel a szülőben a gondolat: vajon mi lesz, ha beadja a bölcsődébe? Egy olyan gyermek esetén, aki nagyon anyás/apás, nehezen marad meg más mellett, még a nagyszülővel se tud hosszabb időt eltölteni kesergés nélkül, különösen aggodalmat okozhat a dolog. Vannak gyerekek, akik már attól is sírva fakadnak, ha idegen helyre mennek velük a szüleik – ezért hát jogos a kérdés, mi történik majd a csemetével, ha a beszoktatás után otthagyjuk a bölcsiben?

Márpedig anyát hamarosan visszavárják a munkahelyre vagy éppen másik munka után néz, pénzt kell keresni, no és a gyermeknek sem lenne előnytelen, ha más apróságokkal is megismerkedne, beszokna egy közösségbe.

Bölcsődébe általában 2- 2 és fél éves kortól szokás beadni a gyermeket, ha a szülő nem maradhat vele otthon. A beszoktatás fokozatosan történjen - ha ősszel megy bölcsibe a gyermek, akkor már nyáron kezdjük el. Menjünk el kislányunkkal, kisfiunkkal a bölcsődébe, először csak rövid időszakokra. Érdemes eleinte hagyni elvegyülni a többi gyermekkel és játszani, úgy, hogy az anya is ott marad, de háttérbe vonul. Ha ez működőképes, akkor nagy eséllyel hamar hozzászokik az új környezethez a gyermek.

Később ott lehet hagyni fokozatosan több időre. Első nap egy, második nap két órára és ezután eljönni érte. A bölcsődében töltött órák egyre hosszabbra nyúlhatnak, míg végül csak a szokásos időben (délután) jövünk el a gyermekért.

Természetes, hogy az első napok a szülőt is megviselik. Ám sosem szabad hagyni, hogy a gyermek lássa, ha elpityeredünk. Ő legyen már bent a csoportban, csak a falakon kívül sírjunk, a csemete ne lássa, hiszen a könnyek láttán még inkább kétségbe eshet, azt hiheti, hogy baj van. Teljesen normális, hogy a gyermek sír az anyukája után. De szerencsére a többségénél nem tart sokáig a sírás, amikor megnyugszik, már képes arra, hogy örömmel játsszon a többiekkel.

Tény és való, hogy amikor egy gyermek valóban túlságosan anyás/apás, hosszas jeleneteket rendez még a nagyszülőknél is, ha pár órára ott hagyják, nehezebb esetről van szó. Ha már előre várható, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet, érdemes átgondolni, nem maradhat-e esetleg még a szülővel a gyerek. Jó helye lesz-e a bölcsiben? Érdemes a bölcsődés látogatás alkalmával megismerkedni a gondozónőkkel kicsit jobban, hiszen ha tudjuk, hogy a gyermek jó kezekben lesz, nyugodtabban fogjuk otthagyni. Úgy érdemes a lurkót a bölcsődébe adni, hogy nincsenek már ezzel kapcsolatosan ellenérzéseink.

Érdemes a gyermek szemében vonzóvá tenni a bölcsit. Sétálni a választott bölcsőde környékén, belesni, megmutatni kislányunknak, kisfiunknak, látja-e, milyen jó bent azoknak a gyerekeknek, mennyi jó játékuk van, milyen jól szórakoznak együtt. Így egyszerűbb lesz otthagyni a bölcsődében őt, amikor eljön az ideje. A közösségnek pedig formáló ereje van, a gyermek még a korábbi rossz szokásairól is hamar letehet.

Fontos viszont úgy intézni a dolgokat, hogy a bölcsődéből hazajövet jó ideig csak a gyermekkel tudjunk foglalkozni – így nem fogja úgy érezni, hogy vége a régi jó világnak.

A bölcsőde alapvetően egy nagyon jó dolog, ahol a gyermek vele egykorú játszótársakkal találkozik, vidáman telnek az órák kis közösségben – a bölcsi valóban a lurkó második otthonává válhat. Biztató, hogy az apróságok többsége könnyen feltalálja magát, ha a szülő már nincs ott – ha nincs kinek nyafogni, akkor abba is hagyja -, sokszor csak anya vagy apa láttán kezd el ismét sírni.  Ritka az a gyermek, aki valóban nehezen viseli a társaságot. Azt azonban érzik, ha az édesanyjuk szorong, fél - ezért magunkban is érdemes kicsit helyreraknunk az érzéseket.
Szerző: Kadesz

Kapcsolódó cikkek