Hívogat az iskola - Hogyan készítsük fel a lurkót a sulira?

Az iskolába indulást a legtöbb gyermek nagy lelkesedéssel várja. Az első időszak mégis elég megterhelő lehet lelkileg számára. Hogyan segíthetjük őt hozzá az iskolakezdéshez? 

A gyerekek nagyon lelkesek tudnak lenni az elején. Hiszen az, hogy ők már iskolások lesznek, nagy szó, igazi felnőttnek érzik magukat a kisebbekhez képest! Persze, azért a történet nem ennyire egyszerű, hiszen az iskola az óvodánál szigorúbb szabályokkal várja a lurkókat és az első idők lelkesedése könnyen letörhet egy idő után. A gyermek teljesen más világba kerül, új társak közé, új környezetbe, a tanító néni vagy bácsi pedig számon kéri rajta a leckét.

Nagyon fontos, hogy élete újabb nagy változására kellően felkészítsük lelkileg is a gyermeket.

Könnyen lelkesíthetjük már azzal, hogy elindulunk közösen beszerezni a suliba szükséges dolgokat: az iskolatáskáját, a tanszereit, rajzlapokat, festékeket, torna felszerelést. Érdemes nem az utolsó napokra hagyni mindezt, mert olyankor a tömeg is nagyobb lehet a boltokban és ez könnyen elronthatja a jó hangulatot, türelmetlenséget szül. A beszerző körutakat a lurkók élvezik és már alig várják, hogy az új holmikkal felszerelkezve, immár igazi „nagylányként” vagy „nagyfiúként”, elindulhassanak az iskolába.

A lelki felkészítés azonban sokkal lényegesebb annál, milyen tárgyakkal gazdagodik a gyermek az iskolakezdés időszakában.

Mivel könnyíthetjük meg a csemete számára a suliba indulást?

1. Ismerkedjünk meg az iskolával fizikailag is: menjünk el arra a környékre, többször is, gyalog, vagy ha busszal, villamossal fog járni, akkor azzal. Egyrészt fontos, hogy a lurkó megismerkedjen az útvonallal és a környezettel, másrészt érdemes idejekorán megbarátkoznia a gondolattal, hogy ez az út hamarosan mindennapos lesz számára.

Ha van rá mód, be is mehetünk az iskolába és eltölthetünk ott pár percet. A gyermek láthatja a suli belső terét, ami így már nem lesz teljesen ismeretlen számára becsöngetéskor. Találkozhat a vidám, zsibongó gyereksereggel is.

2. Beszéljünk a gyermekkel arról, hogy iskolásként már más élete lesz és feladatokat kell elvégeznie, méghozzá lelkiismeretesen. Vagyis az ő „munkája” ezentúl a tanulás lesz, ehhez pedig komolyan kell hozzáállnia. Meséljünk neki a tanulás fontosságáról, arról, hogy csak ezzel juthatunk előre az életben.

Az iskoláról és az iskolás létről pozitívan kell beszélni -legyen a lurkónak kellő motivációja a szépen mutató új iskolatáskán és tanszereken túl is! Mondjuk el neki, hogy reméljük, büszkék lehetünk majd rá, hiszen szorgalmas, ügyes, jó tanulóvá válik majd, akire nem lesz az iskolában panasz. Rászolgál majd a dicséretre – és a jutalomra!

3. Az iskola előtt álló kisgyermeket nem szükséges mindenféle tanulnivalókkal terhelni, hiszen nem a mi dolgunk megtanítani olvasni, írni és számolni.

De néhány alap dolgot, mely könnyíti majd a későbbi „munkáját”, érdemes tudnia. Így például legyen tisztában azzal, melyik a jobbra és a balra, a fölé és alá. Játékosan, de segíthetünk neki abban, hogy az irányokat gyakorolja, rajzolás, játékok rendezgetése, ide-oda rakosgatása formájában.

Lényeges az is, hogy a gyermek képes legyen koncentrálni, hosszabb ideig egy helyben maradni – hiszen a tanórán nem kelhet fel, amikor kedve tartja.

Különféle, játékos foglalkozásokkal fejleszteni lehet még a suliba indulás előtt a kitartását. Egy mesére például, amit hallgatni lehet, odafigyelhet hosszabb ideig, vagy készíthetünk vele láncot gyöngyökből, füzért termésekből, segítségét kérhetjük bármilyen feladathoz, ami kitartást és koncentrációt igényel.

Szerző: kadesz

Kapcsolódó cikkek