Anyának szűk a világ

Nem egyszerű egy anya élete az biztos, a nap huszonnégy órájában állandó szolgálatban van a gyerekkel, családdal, otthonnal és egy teljesen megváltozott szerepbe kerül mindenkivel az őt körülvevő világban.

Már a terhesség során környezete központjába kerül, pláne, ha elsőszülött gyerekről van szó, ekkor érthető, ha mindenki örömmel foglalkozik ezzel, ez az állandó téma. A családban más értelmet nyer minden, fontosabbak lesznek az ünnepek, a Mikulás és Jézuska misztikuma és hasonlóak, és az is érthető, ha a gyerek első teljes testátfordulása akkora örömöt szerez, hogy azonnal mindenkinek el kell újságolni. Ellenben mindezzel sokan beleesnek abba a hibába, hogy barátnőiket hanyagolják, másmilyen lesz velük a kapcsolatuk, és fontosabbak lesznek azok a nők, akikkel egykorú gyerekeik vannak. Hiszen egyforma gondokkal küzdenek nap mint nap, ugyanúgy a játszótérre járnak pihenni és olvasni, és ugyanúgy kialvatlanok és állandóan fáradtak. Hogy a környezet generálja vagy ők maguk, nem tudni, de tény, sokan képtelen kirázódni ebből, beülni egy csajos csevegésre a még nem gyerekes barinőkkel vagy csapni egy táncos estét, lazán.

Amikor évtizedes barátnőnk teherbe esik, megdöbbenve fedezzük fel néhány hónapon belül, hogy semmi másról nem folyik a diskurzus, mint a hányingerről, a táplálkozásról, a vizsgálatokról, az orvosokról és a terhességet övező izgalomról.

Egy ember életében minden bizonnyal a gyermekáldás a legfontosabb dolog. Ez egy nagyon intim dolog, én nem szeretném, ha mindenki simogatná a hasam, amikor terhes leszek. Sok olyat láttam már életemben, hogy megláttak egy terhes nőt a társaságban és emberek rögtön meg akarták fogdosni a hasukat! Na, ezt minek?! Amint láthatóvá válik, hogy gyermeket várunk, mindenki azt kérdezgeti, hányadik hétben vagytok, majd miután megszültünk, mégis milyen volt, aztán néhány év múlva a játszótéren, elhangozzon az a kérdés, hogy: “Na, és hány évesek vagyunk?” Hiába szeretnék ugyanolyan érdekes és kommunikatív, széles látókörű lenni és mindenbe bele ütni az orrunkat, mint korábban, a témát adja az élet, nincs más, csak az anyaság. Egyébként, mi az, hogy mi hány évesek vagyunk? Én negyven, a gyerek három. Vagy, együtt? Negyvenhárom. És vannak, még ilyen okos kérdések, amik úgy hangzanak, mintha te és a gyereked egy és ugyanaz a személy volnátok. Igyekezzünk megőrizni az identitásunkat és vegyük emberszámba a gyereket is, hiszen ő is egy önálló, külön tudattal rendelkező lény, csak a méretei kisebbek…

Nyilván nem csak a kismamák és kis papák a ludasak abban, hogy szinte már kényszeresen beszélnek az áldott állapotaikról. Egy társaságban, egy fiatal nő, aki már jól láthatóan terhes, az illedelmes társalgás számára abban kell, hogy kimerüljön, hogy sok-sok alkalommal el kell mesélnie, hogy a huszonkettedik hétben van, fiút szeretne, és Dávidnak fogják hívni a bébit, aki apás szüléssel fog a világra jönni. A harmincvalahány fős társaságban senki nem kérdez tőle mást és senki nem beszélget vele másról. Azt hiszem, köze lehet ennek ahhoz, hogy sok-sok kismama izolálódik és igen sokszor esnek deprimált állapotba. Csak egy pillanatra gondoljunk bele, hogy milyen lehet az, ha mindig ugyanarról kérdeznek minket és nekünk mindig ugyanazt el kellene mesélnünk.

Szerző: Forrás: Trapphenci

Kapcsolódó cikkek