Adjuk bölcsődébe?

Országonként és időszakonként is változik, hogy mennyire támogatják az édesanyákat abban, hogy csecsemőjükkel, kisgyermekükkel otthon maradjanak – ma Magyarországon a gyermek hároméves koráig az anyának elvileg módja van nem visszamenni dolgozni. Így az, hogy a kicsit bölcsődébe adják, bár sok külső tényező által befolyásoltan, de mégis a családok döntése.

A gyermek életének első éveiben rengeteg változás, fejlődés zajlik le. A magatehetetlennek tűnő, a nap legnagyobb részét alvással töltő újszülöttből ez alatt lesz örökmozgó, magabiztosan mászó, bicikliző, leeső, folyamatosan beszélő, határozott véleménnyel bíró, ugyanakkor meglehetősen határozott akaratú kisgyerek. A bódultan anyatejet szopizó piciből általában válogatós, rántotthús-zabáló vagy épp tészta-hívő kiskölyök válik. Az anyja mellén lógó apróságból az utcasarkon is minden figyelmeztetés ellenére egyedül továbbkarikázó önálló motoros lesz.

Ez a fejlődés megfelelő külső támogatást igényel – a biztonságot, stabilitást nyújtó, majd a kicsi önállósodását is bíztatva figyelő szülő fontos ahhoz, hogy óvodás-, kisiskolás korára a legkülönfélébb helyzetekben megállja a helyét. A kutatások szerint a megfelelő kötődés kialakulásához az első másfél-két év szoros (és azonos személyű) gondozói jelenléte szükséges, ez után válik alkalmassá a gyerek arra, hogy komolyabb „sérülés” nélkül alkalmazkodjon a változó környezethez.

A másfél-hároméves kor közötti időszakot dackorszakként is szokták emlegetni: ez alatt az idő alatt tanulja meg ugyanis a gyermek, hogy önálló lényéhez saját akarat, és saját döntések, választások is tartoznak. A megfelelő önállósághoz fontos, hogy ezeket a saját utakat, ötleteket a lehetőségek határán belül a környezet elfogadja – ezt sokkal könnyebb megtenni, ha egy kicsi egyedül vagy egy-két testvérével van, mint ha a bölcsődei csoport huszonvalahány tagjának az önállóságát és testi épségét kell egyszerre biztosítani.

Az immunrendszer érése szempontjából sem ideális a korai közösségbe kerülés. Bár a különböző támadásokon keresztül tanulja meg a gyermek védekező-rendszere a fertőző betegségekkel szemben hatásos harcmodort, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi idős korában találkozik egyes fertőzésekkel, minthogy az sem, hogy milyen harcerejű hadsereggel kell megküzdenie. Egy alapvetően az otthoni környezetében élő, kórokozókkal a játszótéren vagy esetleg a közértben találkozó kicsi szervezete sokkal „kényelmesebben” tanul – a bölcsődében ugyanis sokszor fordul elő az, hogy a nem teljesen gyógyult kicsiket is beviszik, így a fertőzések terjedésének esélye is nagyobb és a szervezet teljes regenerálódására is kevesebb idő jut.

A gyermekorvos, a pszichológus szempontjai inkább a későbbi közösségbe kerülés mellett szólnak – azonban nagyon fontos tudni, hogy egy család életét ennél sokkal összetettebb szempontok igazgatják, mindenki élethelyzete más és más, a döntési lehetőségek pedig külső körülményektől behatároltak.

Így ha akár anyagi, akár az anya saját pszichológiai-intellektuális szempontjai alapján egyértelmű a választás, akkor természetesen jobban jár a gyerek is, ha bölcsődébe kerül. Lehetőleg igyekezni kell azonban olyan helyet keresni, ahol kicsik a csoportok, ahol az otthoni életmódhoz leginkább hasonló, stabil, biztonságos környezetben lehet a kicsi.

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek