B1-vitamin Tiamin

B1-vitamin

Vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület.

Hatása, szerepe a szervezetben:
Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

Napi szükséglet:
A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

Hiánytünetek:
A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.
A B1-vitamin hiánya okozza – főleg a keleti országokban – a beriberi nevű betegséget.

Túladagolás:
Habár a vízben oldódó vitaminokból a felesleg a vizelettel kiválasztódik, a nagymértékű – a napi ajánlott mennyiség 100-szorosa – túladagolás mérgezéshez vezethet. A túl sok tiamin bénítja a légzőszervrendszert, mely nehézlégzéshez, általános gyengeséghez, szapora pulzushoz, fejfájáshoz, ingerlékenységhez vezethet. Extrém esetben a túladagolás halálos lehet. Túl sok B1-vitamin fogyasztása a többi B-vitamin szervezetből való kiürülését eredményezheti.

Forrás:
Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barna kenyér, a hüvelyesek, az élesztő.
Az B1-vitamin jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg
• zöldség, gyümölcs: 15-300 μg
• dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)
• vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg
• húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg
• halak: 20-100 μg
• tej: 50-180 μg
• tojás: 50-150 μg

Érdekesség:
Felfedezése és gyógyítása Christiaan Eijkmann malájföldi holland katonaorvos nevéhez fűződik. Eijkmann idejében ezt a betegséget fertőző eredetűnek gondolták, mert a gyarmatokon tömegesen jelentkezett. A tünetek előterében a perifériás idegek gyulladása áll, amely izomsorvadáshoz, és bénuláshoz vezet. Eijkmann felfigyelt arra, hogy a fogház udvarán tartott tyúkok, amelyek a fogház lakóihoz hasonló tüneteket mutattak, egyik napról a másikra meggyógyultak. Az ok után kutatva kiderítette, hogy a tyúkok táplálkozását megváltoztatták. Addig a foglyok által is fogyasztott hántolt rizst ették, gyógyulásukat az idézte elő, hogy takarékossági okokból az olcsóbb hántolatlan rizst kapták. Eijkmann kísérletet végzett feltevése igazolására, és bebizonyította, hogy a rizs héjában levő anyag hiánya a felelős a beriberi kialakulásáért. Ezt az anyagot ellenméregnek gondolta. Eijkmann 30 évvel később Nobel-díjat kapott, amikor Funk felfedezése nyomán a vitamin fogalmát megismerte a világ.