Válogatós gyerekek

Sok gyermekorvos azt állítja, hogy kamaszkorig a gyerek azt eszi, amit kap. Nagy vonalakban egyet is értünk ezzel az állítással, bár lehetnek kivételek, például fogzás vagy dackorszak, illetve gyakran a szülő is hibás lehet. Hol rontjuk el, mit tehetünk ellene és mikor kell valóban aggódni?

A válogatós gyerekek nagy része nem is olyan válogatós, hanem szüleik – többnyire túlzott aggodalomból – gyakran nyugtalankodnak amiatt, hogy gyemekük nem eszi meg azt a mennyiséget, ami átaluk kielégítő lenne. Sajnos gyakran hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy mi felnőttek sem szeretünk mindent, illetve időnként más-más ételeket kívánunk meg.

Szoptatási szakemberek állítása szerint minden a szoptatásssal kezdődik. Hiszen evés közben a kisbaba, anyja osztatlan figyelmét élvezi. Ilyenkor az anya nem csak éltető anyatejet ad a gyereknek, hanem éltető szeretetet is. Ez a két dolog a gyerek gondolataiban összefonódik, emiatt (is) van, hogy ha a gyerek úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet és szeretetet, manipulálni kezd az étellel – hiszen melyik szülő nem figyel oda arra, ha a gyereke nem eszik? Ha a szülő nem változtat, mert nem érzékeli a probléma lényegét, ez az állapot rögzül, és később komoly evészavarhoz vezet.

Megelőzés, leszoktatás

Kerüljük a felesleges rágcsálást (ha lehet, ne is vezessük be). Szükségtelen heti egy-két alkalomnál többször nassolnivalóval kínálni a gyereket, hiszen a rengeteg ízfokozóval és egyéb (igazából) egészségtelen hozzávalóval feldúsított étlelek csak megerősítik a gyermeket abban, hogy mennyivel jobb lehet egy zacskó sós chips például a sajtos szendvicsnél. Érdemes mellőzni a túl sok tej, illetve gyümölcsé adádát, hiszen ezzel

Az étkezés létszükségletünk, ezért ügyeljünk arra, hogy ne legyen a jutalmazás eszköze, illetve kerüljük a tévé előtti étkezés bevezetését. Gyermekünk is jobban fogja tisztelni mind az ételt, mind az együtt töltött időt, ha szülőtől is azt látja, tapasztalja, hogy rendesen, asztalhoz ülve, jóizűen fogyasztjuk el az ennivalót. Közben megbeszélhetjük a nap történéseit a gyerekeket is bevonva a kommunikációba!

További elkerülendő dolog, hogy ne kezdjük el mesélni, bábozni, játszani evés közben – bár kétségtelen, hogy rövid távon eredményt hozhat –, de eltereli gyermekük figyelmét az evésről, így sem az ízekre nem tud figyelni, sem pedig kontrollálni a bevitt étel mennyiségét. Ezzel gyakorlatilag nehezen vagy későn tanulja meg testének működését.

Ne essünk kétségbe, ha valamit nem kíván a gyermekünk, de ne is essünk át a ló túlsó oldalára. Nem szükséges 15-féle ételt felvonultatni, hogy Őnagysága/Őméltósága eldöntse mit is kíván éppen. Épp elég egy-két alternatívát kínálnunk. Reggelire, vacsorára, mikor hideg ételt fogyasztunk, ez többnyire meg is valósítható. Például: „Sajtot ennél vagy lekváros kenyeret?” Vagy ha gyermekünk még éretlen ahhoz, hgy meg tudja határozni édeset kíván vagy sósat, válasszunk mi helyette, de kettőnél több választást nem kell felkínálni. Ha például tegnap szerette a szalámit is meg a gombakrémet is, akkor valamelyiknek meg kell felenie. Próbálkozhatunk azzal is – ha eddig kenyeret evett – akkor legyen otthon időnként egy-egy zsemle vagy kifli, magos pékáru vagy kalács.
Némi rugalmasságot bevezetve a gyermek rávehető, hogy alkalmazkodóbb legyen és nekünk se kelljen lehozni a csillagokat az égről.

Amennyiben a vasárnapi ebédet utasítja el a gyermek, kíséreljük meg, hogy legalább csak az egyik fogást egye meg. Engedjük (persze ésszerű keretek között), hogy maga döntse el, hogy a különböző állagú és textúrájú ételekből mennyit egyen, így alakul ki az egyéni ízlése. Kínálhatunk kisebb adagokat is az eddig megszokottnál, gyakran jár eredménnyel ez a furfang.
A legcélravezetőbb azonban sokszor az, ha bevonjuk a gyermeket a „főzésbe” (természetesen először megtanítva, hogy a konyha nem játszótér), például közösen darálhatunk, turmixolhatunk, fűszerezhetünk, stb. Birkatürelmű szülők krumplit is hámozhatnak vagy akár panírozhatnak is a gyerekkel. Nevezetesen, ha a gyermek kicsit magáénak érzi az elkészült ételt, szívesebben is fogyasztja azt.

Mindenesetre gyermekünk ne vegye észre, hogy mi közben folyamatosan azon aggódunk, vajon mennyit eszik ma a drága, mert ha látja rajtunk az ezzel járó feszültséget, annál jobban fogja visszautasítani az ételt. Legyünk türelmesek, ami ellen ma berzenkedik, holnap a kedvence lesz. Vagy fordítva. Semmiképpen ne készítsük folyamatosan a kedvencét, vagy kínáljuk helyette édességgel, nassal, mert egy idő után már manipulálni fog minket és csak azt lesz hajladó enni.

Máskülönben a kettő és öt éves korú gyermekeknél bekövetkezett étvégycsökkenés gyakorlatilag normális, hiszen ebben az életszakaszban mérséklődik a gyermekek táplálékbevitele, így alkalmazkodik szervezetük a lassúbb növekedéshez. Ha mégis bizonytalanok vagyunk, vezessünk néhány hétig-hónapig étkezési naplót, mellyel nyomon követhetjük táplálékbevitelét, ízlését, sőt érdemes lejegyezni a gyermek fizikai leterheltségét, mert az is állhat a háttérben, hogy egyszerűen keveset mozog, sportol, keveset van friss levegőn és valójában ez áll a válogatás hátterében.

Amennyiben ösztönünk és gyakorlati tapasztalatunk azt súgja, hogy gyermekünk valójában nem válogatós, hanem étvágytalan, kérjük ki a gyermekorvos, illetve védőnő tanácsát.

Baba-mama receptötletek »

Szerző: G.O.

Kapcsolódó cikkek