Tényleg kiköpi?!

A spenóttal-céklával-tökkel bemázolt arcú kisbaba minden családi fotóalbum egyik legnézettebb képe: ugyanakkor a babát etető szülők életének legkeservesebb időszakáról tanúskodnak, arról amikor a kicsit elkezdték mellétáplálni és mindent kiköpött…vagy mégsem?

Minden baba életében nagy dolog az első kanál új íz megkóstolása. A szülők sokszor már hetekkel előre készülnek a nagy pillanatra, tanácsot kérnek mindenkitől, rokonoktól barátoktól, orvostól és védőnőtől, „orvos válaszoltól” és kismama-fórumozóktól, hogy almát vagy épp sárgarépát kínáljanak első nem-tej ételül, illetve hogy azt hogyan készítsék el.

Aztán eljön a nagy pillanat, az éhes fecskefiókaként tátogó csecsemő szájába nem emlőbimbó vagy cumi kerül, hanem kiskanál, rajta valami ízletes finomsággal. A helyzet az, hogy a babák elég sokféle cuki dolgot szoktak csinálni, de ebben biztos, hogy előkelő helyen áll az a pillanat, amikor az első falat pempőket nyelvükkel szétkenik a kanálon, az arcukon, kicsit „profibb” korukban az őket etető személyzeten is.

A felnőtt reakciója erre legtöbbször az, hogy nohát, úgy látszik, nem ízlik neki, hiszen kiköpte. És gyorsan új tanácsot kérnek (rokonoktól, fórumozóktól, stb.), hogy az elkészítésen változtassanak vajon, vagy a fűszerezésen alakítsanak, netán megadják magukat, és  kínáljanak üveges bébiételt, ezt minden baba szeretni szokta… A helyzet az, hogy a babák nem azért tolják ki a nyelvükkel a falatot a szájukból, mert nem ízlik: ehhez ugyanis nem  elég ügyesek. Sőt, épp azért tolják ki a finom papit, ahelyett, hogy betolnák, mert nem elég ügyesek. Ugyanis szopizáskor (legyen annak tárgya anyamell vagy „élettani” kialakítású cumi) úgy tudnak ennivalóhoz jutni, ha a szájukba kerülő hordozóeszközt a nyelvükkel egyrészt a szájpadlásukhoz nyomják, másrészt pumpálják: a babák sokszor üres szájjal is végeznek szopómozgást, ilyenkor látszik a célnak ideális mozdulatsor. Azonban a kiskanálon levő étel lenyeléséhez ez a, már jól bevált mozdulatsor nem hatékony módszer: a szájpadláshoz szorított étel a nyelv pumpáló mozgásának hatására jobbára a külvilág felé mozdul el. Míg a szopóreflex veleszületett „készség”, a kanálból való evést meg kell tanulni – ehhez pedig idő kell és sok gyakorlás. Ez az időszak kívülről úgy néz ki, mintha a kicsi módszeresen kipökdösné a szájába kanalazott falatokat, pedig valószínűleg csak a nyelvét próbálja új mozgásokra trenírozni, amelyek segítségével az amúgy jóízűnek tűnő táplálékot be tudja juttatni a nyelőcsövébe.

Nem érdemes tehát az első nem lenyelt falatok után új ízeken törni a fejünket: hagyjuk a babát próbálgatni, hiszen hosszú még az út a késsel-villával való evésig.

Ahogy az emlőbimbó megragadását és ritmusos pumpálását meg kell tanulnia az újszülöttnek, úgy ezt a mozdulatsort el is kell felejtenie ahhoz, hogy később késsel-villával is tudjon enni.

Baba-mama receptötletek »

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek