Oriza-Triznyák és mai barátai

Oriza-Triznyákot, Mirr-Murr kandúr barátját Csukás István meséiből ismerjük – ő viszont valószínűleg a csecsemőtáplálásból: a rizsnyákot, más néven orizát ugyanis tehéntejjel keverve anyatej pótlására is használták.

Szoptatós dajkát már az egyiptomi fáraók tartottak, sőt, Mohamed prófétát magát sem a saját édesanyja szoptatta. Az emberiség ugyanis nagyon régóta tudja, hogy a csecsemők legideálisabb tápláléka az anyatej, amely nem könnyen helyettesíthető mással.

A tudomány fejlődése tette lehetővé, hogy pontosabban megismerjük az emlős állatok tejének összetételét, így azt is jobban lássuk, milyen tápanyagokból milyen mennyiségre van szüksége egy babának. Ezek az ismeretek vezettek ahhoz, hogy a női tej helyett más emlősök tejéből hozzanak létre a legkisebbek táplálására, az anyatej pótlására alkalmas „tápszereket.”

Ezek közül talán a legismertebb a „feles tej”, amit bizonyára az olvasók közül is sokan kóstoltak csecsemőkorukban. Ez tehén (vagy kecske) friss, forralt-lehűtött tejéből készült, fele rész víz hozzáadásával. A nagyobbacskák kaphattak aztán már kétharmados tejet is, amit cukorral, liszttel vagy épp a fent említett rizs- vagy zabnyákkal lehetett dúsítani. Volt aztán a vajleves, a lisztfőzetek…

Ezek, ha már anyatej nem volt elérhető, sok gyerek életben maradását tették lehetővé – azonban a mai ismereteink szerint nem ideálisak a babák táplálására. A kutatások ugyanis a szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalom mellett ma már újabb és újabb összetevőit derítik fel a női tejnek – és ezek az adatok újabb és újabb ámulatba ejthetnek. Az anyatej ugyanis amellett, hogy a baba életkorának megfelelően folyamatosan változó tápanyag-összetételű, rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amelyeknek feladata nem közvetlenül a táplálás, a jóllakatás, hanem a baba egészségének a védelme. A szoptatott babák kevesebb fertőzést kapnak el például, mert a táplálékkal rengeteg immunglobulint is magukhoz vesznek, amelyek a kórokozókkal szembeni védekezést segítik. Sőt, az anyatej nem is csak a baba egészségét védi, de a későbbi felnőttét is: egyes autoimmun betegségek (mint például a cöliákia, az asztma, az allergia vagy az I. típusú cukorbetegség) ugyanis kisebb valószínűséggel alakulnak ki olyanoknál, akik babaként hosszan szopiztak.

Az ámuldozás mellett persze arra is van gondjuk a tudósoknak, hogy ezeket az eredményeket a tápszerek kialakításában is hasznosítsák, így ma már a feles tej helyett az anyatejre egyre jobban hasonlító, a szénhidráton, zsíron, fehérjén kívül egyre pontosabban beállított mennyiségű vitamint, ásványi anyagot és más értékes alkotót tartalmazó porok készülnek, hogy azok a babák is egészségesen nőjenek fel, akik bármilyen okból nem jutnak anyatejhez.

Egy csecsemőnek hat hónapos koráig a legideálisabb tápláléka az anyatej, de akár a kicsi két éves koráig is ajánlják a szoptatás valamilyen mértékű megtartását. Azoknak a kicsiknek, akik nem jutnak elegendő anyatejhez, a női tej összetételét egyre jobban megközelítő tápszerek készülnek.

Baba-mama receptötletek »

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek

Akciós ajánlataink