Nem eszik semmit ez a gyerek! Biztos?

Egyszerűen nem értem, hogy tud meglenni ennyi ennivalóval ez a gyerek… Ismerős probléma? A bölcsis-ovis korosztály egészen sajátos étkezési szokásokkal tudja kétségbeesésbe kergetni a szüleit.

Addig volt jó, amíg három óránként szopizott – akkor biztos lehettem benne, hogy eleget eszik: panaszolja sok szülő kisgyermekéről. És valóban, a nagyjából másféltől négy-ötéves korig tartó időszak evés-etetés szempontból (sem) egyszerű.

Többféle változásról van szó ebben az időszakban, amelyek befolyásolják a kicsik evési szokásait.

Egyrészt a pépes ételek fogyasztásával szemben a rágás sokkal idő- és energiaigényesebb program, nem beszélve az önálló kanalazásról. Márpedig ebben az életkorban a gyerekek számára rengeteg felfedeznivalót rejt a világ, nemigen van ráérő idejük a hatodik falat megrágására is. Pláne úgy nem, ha egy helyben kell üldögélni közben – mikor épp most kezdik magabiztosan használni a testüket: rohangálásra, ugrálásra, mászásra.

A kétségbeesett szülők különféle trükkökhöz folyamodnak ilyenkor – elég káros módon. Ugyanis nem jó „iskola” az a gyereknek, ha szalad a nyomában ilyenkor egy gondos szülő, nagyszülő, kezében tállal, és minden kanyarban a szaladó, motorozó gyerek szájába tesz egy falatot. A visszababásítás sem jó ötlet, az egyébként rágó gyereknek pépes koszt készítése annak érdekében, hogy az egész adagot legyen türelme elfogyasztani.

Ugyanis ez az időszak azért is nagyon fontos a gyerek életében, mert most tanulja meg, hogy hogyan bánjon önállóan a testével: nem csak azt, hogy hogyan tud egyedül lemenni a lépcsőn vagy felmászni a székre, de azt is, hogy hogyan ismeri fel, ha éhes és hogyan tud jóllakni. Tehát engedni kell a gyerekeket éhesnek lenni, engedni kell keveset vagy épp sokat enni – különben nem fogja tudni később sem pontosan felmérni, hogy mikor és mennyi étel esik jól. Az, hogy mekkora az „elegendő adag”, nem a szülő tudja jól, hanem a gyerek – bármilyen nehéz is ezt aggódó anyaként elfogadni.

Azt szokták tanácsolni, hogy naponta öt alkalommal egyenek a gyerekek: ez azonban pontatlan fogalmazás és irreális elvárásokat szül. Ugyanis a kicsiket naponta öt alkalommal kínáljuk – de ne várjuk el, hogy minden étkezést végigegyenek.

A nassolás is ebben az időszakban szokott programmá és problémává válni: például az, hogy a reggel alig evő gyerek a délelőtti program alatt épp csak egy fagyit, pogácsát vagy ajándékcsokit eszik meg, majd ebédidőre megint nem szörnyű éhes, így elég hamar továbbáll az asztaltól. Ez az aggodalmas szülőt szinte sokkolhatja: hiszen reggelire sem evett semmit, most sem, hát elfogy az a gyerek – pláne, ha a délutánra újra nagyon éhes kicsi megint elmajszol egy kakaós csigát vagy egy zacskó csipszet és vacsorára megint nem eszi meg a főtt ételt. Érdemes kicsit türelmesebbnek lenni és kifigyelni a gyerekek éhségét. Ugyanis a reggeli tej vagy kakaó épp elegendő kalóriabevitel tud lenni egy ekkora gyereknek. Ha ezek után a délelőtti éhséget például gyümölcs, zöldségfélével ütjük el, számíthatunk rá, hogy ebédidőben tényleg éhes lesz és megeszi a saját maga számára elegendő adagot az ebédből.

Az elmajszolt csokoládék és ropogtatnivalók ugyanis általában viszonylag könnyen elfogyaszthatók, nem kell velük hosszan üldögélni, elég sok kalória van bennük ahhoz, hogy jól csillapítsák az éhséget: a gyerekek logikája szerint sokkal praktikusabb táplálkozási opciók, mint a nehezen kanalazható levesek, megrágnivaló húsok vagy zöldségfélék – amelyekkel hosszan el kell üldögélni…

Ebben az időszakban a szülőknek a gyerekek etetéséhez (is) komoly türelemre van szüksége: a kanalazáshoz, rágáshoz és a „kényelmetlenül hosszú” ücsörgéshez azért kedvet lehet csinálni – például azzal, ha a szülőnek magának is van türelme hozzá. Nem jó ilyenkor ugyanis, ha a lassan nyammogó kicsi mellől feláll és nekilát mosogatni vagy az ügyetlenül kanalazó gyerek kezéből kiveszi a kanalat.

Az egészséges gyerekek, akik hozzájutnak finom és változatos táplálékhoz, nemigen szoktak kórosan lesoványodni – nem érdemes ezért a szülőknek sem kétségbeesni, ha megítélésük szerint nem eszik eleget a kicsi és pláne nem szabad rossz irányba vezető megoldási utakon elindulni.

Az anyatejes vagy tápszeres táplálás után a szilárd, vegyes koszt bevezetése egy éveken át tartó folyamat, amelyhez minden résztvevőnek sok türelemre van szüksége ahhoz, hogy a felnövő gyerek valóban egészséges táplálkozási szokásokat sajátíthasson el.

Baba-mama receptötletek »

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek