Gyereknapra – csokit?

Alig múlt húsvét, a csokinyulak és –tojások ünnepe, már közeledik a gyermeknap. Még el sem vitte a kukásautó az utolsó nyuszi-sztaniolt, már itt az alkalom a gyerekek újabb megajándékozására.

A felnőttek nagy részének ebben az időszakban is rengeteg a dolga, nem sok idő és energia marad arra, hogy a gyerekeknek apró ajándékokat készítsenek vagy keressenek. Marad a csoki: a kerek csokoládé, a szögletes csokoládé, a hosszú csokoládé, a rövid csokoládé, a gömbölyű csokoládé, a lapos csokoládé – szóval minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon, hogy a téma legnagyobb szakértőjét, Gombóc Artúrt idézzük. Már csak azért is, mert nem csak egyszerűen beszerezhető, de mindig sikert is arat – márpedig egy nagymama, egy keresztanya, egy kedves szomszéd mindenképp olyat szeretne adni a ritkán (vagy sűrűn) látott kicsinek, aminek az biztosan örülni fog.

A kérdés, hogy mi történik aztán ezzel a csoki-szaporulattal. A gyerekek szívük szerint mindet és azonnal meg is ennék, aminek persze az ajándékozók is nagyon örülnek – csakhogy a harmadik-negyedik vendégség végére ez rengeteg csokoládét jelent. Ebből pedig két probléma adódik. Az egyik hatása nem azonnal jelentkezik, de azért néhány húsvét, karácsony, gyermeknap és születésnap után már láthatóvá válik. A rengeteg csokoládé ugyanis nagyon komoly kalóriabevitelt jelent, nagyrészt a más ennivalókkal bevitt „napi alapszükségleti” kalórián túl – a plusz kalória pedig nem csak felnőttkorban, de gyerekkorban is elhízáshoz vezet, ennek sok-sok nemkívánatos következményével együtt.

Az „édeset az édesnek” bosszújának közvetlenebb jele az ünnepek alatt vagy után rendszeresen befutó hasfájás. Ennek az az oka, hogy a gyerekek a vendégjárások csoki és süteményáradata mellett általában kevesebb rostosat esznek, isznak, kevesebbet mozognak, így a csokoládé székletfogó hatása erőteljesen érvényesül. A programtorlódás pedig gyakran sietéshez, sürgetéshez vezet, így ha van is székelési ingere a kicsiknek, nem mindig van módjuk türelmesen „kiülni” idejüket a bilin, WC-n. Ez egy-két nap alatt kifejezetten kellemetlen hasfájást tud már okozni.

Ezeket a gondokat legjobb megelőzni: elsőként is próbáljuk meggyőzni a magunkat és a rokonokat, barátokat is, hogy ne mindenáron hatalmas csoki-felhőkarcolókkal próbálják megnyerni a picik szeretetét, hanem apró ajándékokkal – vagy ha már feltétlenül élelmiszer-jellegű meglepetést vesznek, inkább valami egzotikus gyümölcsöt, mangót, szőlőt, esetleg aszalt szilvát, barackot, cseresznyét ajándékozzanak. Még jobb, ha inkább valami mozgásra serkentőt, ugrókötelet vagy játszótéri trambulin-bérletet kapjanak a kicsik.

A minden elterelő próbálkozás ellenére begyűjtött csokoládékkal kapcsolatban pedig igyekezzünk valamiféle megegyezésre jutni a gyerekekkel: biztosítva őket arról, hogy mindet ők ehetik meg, tegyük el, hogy a következő ünnepig kitartson a készlet.  Amit aztán kis porciókban nem is kell feltétlenül magában megenni, reggelire készülhet belőle sok mazsolával püspökkenyér, gyümölcstorta, tetején csokireszelékkel.

A gyermeknap a gyermekek – és sokszor az édesség ünnepe is – nem könnyű ilyenkor gátat szabni a gyerekek csokievésének. Pedig a sok édesség „bosszút áll”:  hasfájást, székrekedést hoz, hosszabb távon pedig elhízáshoz vezet.

Baba-mama receptötletek »

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek