Víz kívül-belül

A Víz világnapja kapcsán arról is érdemes beszélni, hogy az emberi szervezetben milyen útjai vannak a víznek.

A felnőtt ember testének víztartalma 50-55 % körül van, de gyermekkorban ez az érték még sokkal magasabb, a koraszülötteknek akár 80 %-a víz lehet. No de hol van ez a rengeteg víz?

Vegyük először végig a könnyen „észrevehető” helyeket: a vér fő alkotóeleme víz, ez eddig rendben van. Aztán kell lennie folyadéknak a húgyhólyagban, az néha kiürül. Biztos van a belekben is, ha nincs épp rettentő székrekedése valakinek. Igen, aztán van a szájunkban, ez a nyál, van az orrunkban, főleg, amikor náthások vagyunk, és van a szemünkben, amikor sírunk. És van a bőrünkön mindenütt, amikor hazaérünk a futásból…

No de egy négykilós babában három liter?!   

A fent felsorolt folyadékok az úgynevezett sejten kívüli terekben helyezkednek el: nagy részük az érpályában, egy nap alatt komoly mennyiség a veséken keresztül a vizeletelvezető csatornákon át a húgyhólyagban, majd a külvilágban (legyen az pelenka, piszoár vagy balesetként a nadrág). Víz jut a „külvilágba” mindenféle külső elválasztású mirigyen keresztül: ilyenek az izzadtság mirigyek, könnymirigyek – ezek azonban nem csak verejtékezéskor vagy síráskor dolgoznak és termelik váladékukat, hanem állandóan. A szem nedvesen tartásához a könnymirigyek folyamatosan termelnek bizonyos mennyiségű könnyet, ez az ún. könnyfilm, amely „átfolyik” a szem külső-felső oldalától a belső-alsó részére és egy kis csatornán keresztül az orrba jut. Ahol összetalálkozhat az orrüreg mirigyei által termelt, szintén filmszerű folyadékréteggel, amelynek nagyon fontos szerepe van a belélegzett levegő párásításában. A tüdőben a belélegzett levegő további folyadékkal telítődik, a kilélegzett levegő sokkal párásabb hétköznapi körülmények között, mint a környezeti levegő: ez téli hidegben jól is látszik. Ha visszatérünk a bőr felszínére: a verejtékmirigyek is folyamatosan termelnek egy kis mennyiségű folyadékot, ezzel védik a bőrt és segítik a test hőszabályozását is. A „kistermelésből” igény esetén így tudnak átcsapni komoly verejtékezésbe, például, ha fokozott és ezért rengeteg hőt termelő izommunka esetén le kell hűteni a szervezetet: a nedves bőr ugyanis sokkal jobb hővezető, mint a száraz.

A nyálmirigyek sem csak olyankor kapcsolnak be, amikor megérezzük a sülő hús illatát – a szájüregben és a bélben percről percre jelentős mennyiségű folyadékot tudnak a nyálkahártya speciális sejtjei a bélcsatornába juttatni. Ez a folyadék szükséges a táplálék megfelelő emésztéséhez, feldolgozásához is. Ez magyarázhatja azt a „rejtélyt”, hogy hogyan lehet hasmenése akkor is valakinek, ha órák óta nem evett-nem ivott semmit. A vastagbélben megfelelő inger esetén számottevő folyadékforgalom zajlik – mindkét irányba, hiszen a béltartalom normális folyadéktartalma egészséges esetben ilyenkor inkább felszívódik az erekbe.

Az erekben keringő vért a vesék „átszűrik”, a feleslegesnek ítélt anyagokkal együtt a szervezet aktuális szükségleteitől függő mennyiségű víz is távozik a vizelettel.

A központi idegrendszernek is megvan a maga speciális folyadékfajtája, ez a liquor vagy agy-gerincvelői folyadék. Nem csak az idegsejtek ideális folyadék- és tápanyag-ellátásában van szerepe, de a zárt tokban levő agy nyomásának szabályozásában vagy épp a mechanikus terheléseinek tompításában is rendkívül fontos feladatot lát el. A belső fülben meg épp egy másik fajta vizes közeg segíti a térben való tájékozódást vagy felelős a szédülés kellemetlen érzéséért.

A szervezet másik nagy víztere a sejteken belül van: a testet felépítő építőkövek a víztartalom közel felét tárolják illetve használják folyamatosan a különféle feladataiknál, anyagcsere-folyamataikban.  A különféle építőkövek összerakásakor-lebontásakor egyfelől szükségük lehet a sejteknek vízmolekulákra, másrészt maguk is termelnek vizet. Ami aztán a sejtből először a sejtek közti térbe jut, majd bekerül az érpályába. Érdekes módon még a csont- és porszövet is tartalmaz vizet.

A könnyhöz hasonló folyadékfilmnek van szerepe abban is, hogy a légzés vagy épp a szív összehúzódásai rendben történhessenek. A tüdők kitágulása és ezzel a kinti levegő beszívása ugyanis úgy történik, hogy a kitáguló mellkas belső oldalát borító külső vagy fali mellhártya „magával vonzza” a belső vagy zsigeri mellhártyáz, az pedig a tüdőt. Ez a vonzás épp úgy jön létre, mint amikor két üveglap közé vékony folyadékréteg kerül és így nem lehet „szétcuppantani”, csak elcsúsztatni a két lapot.

Az emberi szervezetnek valóban éltető eleme a víz. Koccintsunk az egészségre a Víz Világnapján.

Az emberi testet nagyrészt víz építi fel: ez a meglepő kijelentés érthetőbbé válik, ha végigvesszük, milyen rengeteg formában és funkcióban van jelen víz a szervezetünkben.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek