Rongyok, mukik, pelusok

Miért van rájuk szüksége a babának?

Nem hiszem, hogy van olyan gyerek, akinek nincs valamilyen kedves, drága plüssállatkája vagy pelenkacsücske, melyet mindenhová magával hordoz.
Amikor még a pocakban lakó picinek gyűjtjük össze a szükséges holmikat, nem tudhatjuk, hogy melyik darab lesz A RONGYI, melyet éveken keresztül fog nyüstölni, nem enged majd kimosni, százszor kell majd éjszaka megkeresni és ezerszer kell foltozni, javítani.
Még szerencse, hogy a más gyereke is ezt csinálja, így kevésbé kínos a maszatos, büdös, szakadt darabbal emberek közé menni.
Ha jobban belegondolunk, mi is ezt csináltuk; biztosan a padlás vagy a pince egyik sarkában ott lapul a régi kedves, talán épp arra várva, hogy újra legyen egy kicsi gazdája.

Íme öt olyan érv a rongyik mellett, melyek megcáfolhatatlanok a baba érzelmi fejlődése szempontjából.

1.    Anyapótlék: Egy ölelés, egy puha összebújás és máris olyan, mintha anya karjaiban lenne. Vannak babák, akik halmozva az élvezeteket már szopizni is úgy szoktak, hogy a kezükben szorongatják a kedvencet. Nem baj, erre az élményre fogja őt emlékeztetni, amikor az óvodában vagy bölcsődében hiányzik neki édesanyja védelmező ölelése.
2.    Az otthon illata: Néha elájulunk nem csak a látványtól, hanem az illattól is, és nem értjük, hogy miért nem engedi kimosni, hogy finom friss legyen. Gondoljunk csak arra, hogy nekünk milyen jó érzés, hosszú idő után belépve a lakásba beleszippantani a levegőbe, érezni az otthon illatát. A kicsi számára ez ugyanezt jelenti. Én arra jöttem rá, hogy ha szombaton reggel mosom ki a nálunk napocskának nevezett állatkát, akkor hétfő reggelre visszanyeri „varázserejét”, hétvégén meg úgysem kell az otthont pótolni.
3.    Biztonság: Váratlan, a kicsi számára szorongást okozó helyzetekben biztonságot ad egy darabka az otthonból. Ez emlékezteti őt hova tartozik, ahol jól érzi magát, ahol ott van mellette anya és apa.
4.    Állandóság: Jöhet a bölcsőde, születhet kistestvér, mehet anya dolgozni, történjék, bármi a hűséges barát ott van mellette, kitart, amíg meg nem érkezik anya, hogy újra minden a helyére kerüljön.
5.    Barát: Valaki, akinek bátran el lehet mondani mindent. Lehet vele nevetni, mókázni, hozzá lehet bújni sírás közben, vigasztalódni, de mondjuk meg őszintén le is lehet rajta vezetni dühöt, haragot, feszültséget. Társ, aki nem sértődik meg, nem szalad el, hanem ha szükség van rá újra ölelhető, szerethető.

Kell-e aggódni, hogy túl sokáig és túlságosan ragaszkodik hozzá gyermekünk?
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem, amíg szüksége van úgyis igényelni fogja, ha pedig már nincs be tehetjük egy dobozba, néhány év múlva megmutathatjuk az unokánknak.

„…éveken keresztül fog nyüstölni, nem enged majd kimosni, százszor kell majd éjszaka megkeresni és ezerszer kell foltozni, javítani.”
Szerző: Geda Zsófia

Kapcsolódó cikkek