Biztonsági gyermekülés – tényleg muszáj?

Még az autópályák melletti óriásplakátok is ezt hirdetik, a „babaváró csomagok” is mindig felsorolják az autósülést a babáknak. Tényleg ennyire fontos ez? A rövid válasz egyszerű: igen!

Sokan tartják túlzott aggodalmaskodásnak a biztonsági autósülést – azzal érvelnek, hogy régen senkinek nem jutott eszébe, mégis felnőtt a gyerekek legnagyobb része. Ez azonban csak részben igaz: a mostani szülők gyerekkorában, 3-4 évtizeddel ezelőtt valóban nem raktak minden babát biztonsági autósülésbe – sőt, autóba sem. Ugyanis akkor egyáltalán nem volt bevett gyakorlat, hogy minden családban van legalább egy autó, fel sem merült az anyukák többségében, hogy a néhány hónapos babájukkal ide-oda menjenek. A ma felnövő gyerekek nagy részének a hét több napjára is van a szomszéd játszótérnél távolabbi programja: játszóházba, babaúszásra, zenefoglalkozásra vagy épp mamaklubba járnak. Ehhez a „mozgékonysághoz” persze jó segítséget nyújt az autó, hiszen nem minden cél érhető el könnyen babakocsis sétával, a tömegközlekedés pedig egyáltalán nem babakocsi-barát.

Egy változás tehát, hogy a gyerekek eleve többet ülnek autóban – a másik változás pedig, hogy a felnőttek is sokkal többet ülnek autóban, azaz egyszerűen sokkal több az autó az utakon, „sűrű” a forgalom, az autópályán pedig nagyobb a sebesség. Ez azt hozta magával, hogy sokkal több a baleset is. Márpedig akár csak egy koccanásról van szó, a nem biztonságosan rögzített ülésbe bekötött baba könnyen felborulhat, leeshet az ülésről vagy épp az őt ölben tartó felnőttbe ütheti meg magát. És míg egy felnőtt sokszor „ügyesen”, szerencsésen ki tudja védeni egy hirtelen fékezés hatását, egy gyerek teste erre nem alkalmas még. A lába nem ér le a földig, hogy rugalmasan csillapítsa a fékezést, karja nem elég hosszú és „gyakorlott” hozzá, hogy felsőtestét, fejét megvédje az előrelendüléstől, nyakizmai nem elég erősek ahhoz, hogy a fej csapódását visszafogják – így akár kisebb erőbehatásnál is súlyosan sérülhet.

Nem érdemes azzal érvelni, hogy épp csak a két utcára levő játszótérre megyünk, az első métereken is megtörténhet a baleset. Azzal sem érdemes érvelni, hogy „húsz éve vezetek és sosem koccantam” – lehet, hogy a másik autós lesz a hibás, és arra sincs garancia, hogy húsz év után egyszer mégis balesetet szenvedünk: ráadásul épp a gyerekkel a hátsó ülésen.

Sokan arra panaszkodnak, hogy a gyerek nem marad meg az autósülésben, ordít, kitépi magát.  Ez valóban előfordulhat, nem várható el minden kisbabától, hogy szépen csendben aludja mindig végig az autózást – akkor meg kell próbálni énekléssel, mondókázással, zenélő-világító játékkal lekötni a figyelmét, ha sehogy sem nyugszik meg, akár megállásra is kényszerülhetünk. Hasonlóképpen nem lehet megengedni a nagyobbaknak, hogy a két első ülés között álldogálva figyelje a forgalmat – a legkisebb fékezéstől is előre eshet, komolyabb fékezéskor pedig minden komolyabb akadály nélkül repül ki az első szélvédőn. Nekik is el kell magyarázni, hogy a gyerekülés kell, szórakoztassuk őket mesével, énekléssel, találjunk ki olyan játékokat, ahol az oldalablakon kell kinézni…

Természetesen nem elég, hogy a gyerek az ülésben legyen: azt szabályosan kell rögzíteni és a kicsit is be kell kötni – figyelni kell arra is, hogy az ülést illetve a gyereket rögzítő hevederek ne legyenek megcsavarodva és jó állapotban legyenek.

Nagyon nehéz ugyanis minden leselkedő veszélytől megóvni a gyerekeket: muszáj tehát mindent megtenni azért, hogy a gyakran előforduló veszélyhelyzetek ellen használjuk azt az eszközt, ami a legjobb védelmet ajánlja.

Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek