Tudatos családtervezés – Kistestvér érkezik

Ez az a téma, amit számtalan oldalról körbe lehet járni, a tanácsok és vélemények tárháza végtelen... a legtöbbet hallott észrevétel talán az, hogy sokkal kisebb lesz a változás egy gyermekről kettőre, mint az első gyermek születése esetén. Ez azért érthető. És még?

Az első dolog amire minden szülő gondol az, hogy vajon mennyire változtatja meg az érkező kisded az otthon megszokott rutint és viszonyokat. Elmérgesíti-e vajon a testvérféltékenység a jól bejáratott családi idillt vagy még szebbé is teheti? Igen, hogyne! A legfontosabb, hogy időben kezdjük felkészíteni gyermekünket a fontos eseményre, hiszen a közös babavárás során sok felmerülő problémát tisztázni lehet a kicsi lelkében, élményekkel gazdagíthatjuk a felkészülés hónapjait, s így megágyazhatunk a kisebb testvérrel való szeretetteljes kapcsolat kialakulásának.

Természetesen sok függ attól, hogy milyen korkülönbség van a két csöppség között, nyilván egy óvodás korú gyermekkel már sok mindent meg lehet beszélni, azonban egy még nem beszélő kisbabával vélhetően szofisztikáltabb megoldásokhoz kell folyamodnunk. Tudassuk gyermekünkkel már az elején, hogy útban van a testvér, egyelőre anya pocakjában fejlődik. Idővel simogathatja, az édesanyja növekvő hasát mikor mocorog a baba és énekelhet, mesélhet is neki. Berendezhetjük együtt a kicsi szobáját, szekrényét, válasszon a nagyobb gyerek a kistestvérének valamilyen alvóállatot, aki majd a kedvence lehet. Lehetőség szerint minél több dologba vonjuk be és érzékeltessük vele, hogy milyen klassz, hogy ennyit tud segíteni nekünk és mi milyen büszkék vagyunk rá!  Praktikus az újszülött érkezésével egy időben valamilyen ajándékkal is meglepni a nagyobb testvért.

Ügyeljenek rá, hogy a testvér születésével (no meg előtte is) maradjon meg a közösen, kettesben anyával és kettesben apával eltöltött idő, hogy a gyermek ne érezze kirekesztve magát, figyeljünk arra is, hogy a kicsi érkezése ne borítsa fel túlságosan a nagy napirendjét. Nagyon fontos a szülői odafigyelés, hiszen elkerülhető a túlzott féltékenység kialakulása, ha vigyázunk, hogy igenis az elsőszülött is kapja meg ugyanazt a szeretetet és törődést, amihez hozzászokott, és amit az újszülött is megkap. Amikor a kistestvér világra jön engedjük, hogy babusgassa, „tisztába tegye”, tologassa a babakocsit. A nagyobbik gyermek részéről ezek azok a jelek, melyek mutatják, hogy elfogadta testvérét és ezzel segíti a család életét. Ha a testvéréről kérdezget, egyszerű válaszokat adjunk, értessük meg vele, hogy mivel ő még nem tud beszélni, sírással jelzi a szükségleteit. De amint nagyobb lesz és elkezd kúszni, mászni, fejlődni, beszélni, bizony rá is ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint idősebb testvérére.

Amennyiben erősödne a féltékenység – ami természetesen teljesen természetes emberi reakció – és gyakoribbá válnának a hisztik vagy zsiványságok, ne szidjuk túlságosan meg gyermekünket, hiszen ezzel a magatartással csupán a szülők figyelmét szeretné maga felé fordítani a gyermek. Törődjünk vele, beszélgessünk sokat, értessük meg, hogy bízhat bennünk, szeretjük őt, támaszkodhat ránk, csak ez egy olyan időszak, hogy anyának vagy apának időnként kicsit többet kell foglalkoznia a kisbabával, hiszen ő még egy védtelen manó, nem tudja magát ellátni, szórakoztatni. Ha a szülő szeretettel és higgadtan tud erről társalogni gyermekével, könnyen feloldhatók a nehézségek és szép testvérviszony elé nézhetünk.

A testvérkapcsolatok kiemelt helyen szerepelnek az emberek életében, léteznek nagyon szoros, vagy átlagos, illetve balszerencsés esetben nagyon laza viszonyok, de egy biztos: pótolhatatlan emberi kapcsolatot takar! Aki teheti, adja meg e varázslat lehetőségét gyermeke számára!
Szerző: G.O.

Kapcsolódó cikkek