Terhességi toxémia

A terhesgondozáson a kismamák röstelkedve vagy épp büszkén lépnek fel a mérlegre, és leginkább bosszankodva vonulnak el a rémes mellékhelyiségbe egy pohárral felszerelkezve, hogy rengeteg holmit tartva igyekezzenek a WC-csésze felett hatalmas pocakkal egyensúlyozva a keskeny szájú pohárba pisilni. Vajon miért muszáj ezt?

A klasszikus toxémia elnevezés maga arra utal, hogy a vérben valamilyen toxin, méreganyag kering. A mai ismereteink egy kicsit részletesebbek erről az állapotról. Így tudjuk, hogy a problémák leginkább abból adódnak, hogy a méhlepény méhfelszíni sejtjei többnyire valamilyen immunmechanizmus következtében károsodnak. Ez azért alakulhat ki, mert az anyai szervezet számára a magzat (felerészben és immunológiailag) idegennek számít, így a test védekező rendszere „fellép” ellene. Mind az anyai, mind a magzati szervezet számos mechanizmussal védekezik ez ellen, hiszen közös céljuk a terhesség kiviselése, a magzat megnövesztése, azonban számos esetben mégis fellép valamilyen mértékű károsító immunreakció.

A pusztuló sejtekből a keringésbe kerülő anyagok illetve a károsodott sejtek által nem megtermelt más anyagok, továbbá az aktivált védekezősejtek indíthatják be azt az összetett folyamatot, ami toxémia vagy pre-eklampszia néven ismert. Legfontosabb tünetei a vérnyomás emelkedése, szövetközti vizenyő, ödéma megjelenése és apró vérrögök kialakulása.

Ezek mind az anya, mind a magzat egészségét súlyosan veszélyeztetik, akár halálos szövődmények is kialakulhatnak. A magas vérnyomás károsítja a vese funkcióját, a szem érhártyájának ereit, a beszűkült erek és a megakadó apró vérrögök együtt a máj, az idegrendszer működését is veszélyezteti.

A méhlepény sejtjeinek pusztulása és az ellátó erek beszűkülése vagy eldugaszolódása ugyanis akár a kicsi elégtelen vér-, oxigén- és tápanyagellátásához, így sorvadásához, fejlődési zavaraihoz vezethet, a méhlepény idő előtti leválása súlyos vérzéseket, koraszülést, oxigénhiányos állapotot okozhat.

Mindezek miatt nagyon fontos a terhesség során, különösen annak második felétől kezdve folyamatosan ellenőrizni minden tünetet, amely toxémia kialakulására utalhat. A rendszeres súlyellenőrzés, az ödémák (lábfejen, arcon) megjelenésének figyelése, a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése mellett az ultrahang-vizsgálattal a magzat növekedését, a méhlepény állapotát is követni lehet. A kismamának magának is figyelnie kell rá, hogy nem jelentkezik-e szokatlan fejfájása, nincs-e látászavara, nem lesz-e hirtelen nagyon szűk a cipője, duzzadt az arca, nincs-e bordaív alatti hasfájása. Amennyiben gyanús tünetet találnak, szoros megfigyelés, a vizsgálatok gyakori ismétlése és szükség esetén gyors beavatkozás szükséges. A vérnyomás csökkentésével a következményes károsodások jó része kivédhető, illetve enyhíthető. Amennyiben nem sikerül gyógyszeres kezeléssel javítani a helyzetet, a magzat világra segítése (általában császármetszéssel) meg szokta oldani a problémákat, hiszen a szervezet által immunológiai „veszélyforrásnak” ítélt faktor így eltűnik, a megindult védekező folyamatok leállhatnak.

Szerencsére az anyai szervezet immunrendszere tanulékony és a következő terhesség alkalmával többnyire már „sajátnak” ismeri fel a magzat, a méhlepény sejtjeit, így a toxémiához vezető folyamatok nem vagy sokkal enyhébb mértékben indulnak el.

A toxémia mind a magzat, mind az anya egészsége szempontjából nagyon veszélyes állapot, így mindenképp szoros megfigyelést, gondos terápiát igényel.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek