Szétrombolt családok – 2. rész

A törvény által szétesett családok történetei folytatódnak: a connecticuti Molináék esetében az történt, hogy miután Rony amerikai állampolgár lett, egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvéd azt tanácsolta, hogy Sandra utazzon Guatemalába, és a férje intézze el, hogy jogszerűen térjen vissza az Egyesült Államokba.

Rossz tanács volt. Bár a nő nem követett el semmilyen bűncselekményt, a bevándorlási kérelmét elutasították. Elkeseredésében egy “coyote“-hoz fordult, aki ötezer dollárt kért azért, hogy becsempéssze az országba, de a határon őrizetbe vették, Arizonában két hétig fogva tartották, és 2011 márciusában kiutasították az országból.

Azok a bevándorlók, akik deportálás után megpróbálnak visszatérni az Egyesült Államokba, bűncselekményt követnek el.

Guatemalában ugyanaz várta, mint nagyon sok más deportáltat: magányosság, gyanakvás, és félelem egy olyan országban, amelyet már nem érzett a magáénak. A bátyját emberrablók vitték el, mert feltételezték, hogy amerikai férje elég gazdag, és kifizeti a váltságdíjat. Sandra végül Mexikóba menekült, ahol annyira kilátástalannak érezte az életét, hogy azon gondolkodott, véget vet neki.

Odahaza Stamfordban a gyerekei is szenvedtek. A legkisebb állandóan sírt, a legidősebb dühös és magába zárkózó lett. Bár kérésüket az anya hiányát kifogásoló pszichológusi és családgondozói szakvélemények támasztották alá, a humanitárius segélyre vonatkozó kérvényt elutasították.

Nincs kapcsolat a bevándorlási hatóságok és a gyermekjóléti rendszer között

Csöndes, lassú tragédiák zajlanak le minden nap… szülőket választanak el kisgyerekeiktől, és aztán eltűnnek” – mondta Nina Rabin, az Arizonai Egyetem jogászprofesszora, akinek tavaly könyve jelent meg Eltűnő szülők: jelentés a bevándorlási ügyintézésről és a gyermekjóléti rendszerről címmel.

A bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvédként is tevékenykedő Rabin szerint ennek az a legfőbb oka, hogy a szövetségi bevándorlási hatóságok és a gyermekjóléti rendszer között nincs semmilyen kapcsolat, s ez “kafkai eredményekhez” vezet, ahhoz, hogy a rendszer családokat és gyerekeket “fal fel“. Sokan arra bátorítják a bevándorlókat, hogy deportálásuk esetére legyen jó előre elkészített tervük, s adjanak ügyvédi meghatalmazást valakinek, akiről úgy gondolják, hogy képes gondoskodni a gyerekeikről.

Az ICE eközben továbbra is azt állítja, hogy igyekszik megőrizni a családok egységét.Az ICE nagy gondot fordít a humanitárius eljárást igénylő esetek megítélésére. A kitoloncolásra ítélt szülők maguk dönthetik el, hogy menjenek-e velük a gyerekeik, vagy sem” – mondta a szervezet szóvivője.

Bevándorlási esetekkel foglalkozó ügyvédek szerint azonban nem egyszerű egyben tartani a családokat. Visszatérő panasz, hogy ügyfeleik “eltűnnek“, gyakran a korábbi lakóhelyüktől nagy távolságra lévő fogdákba kerülnek. Rendszeresen megtagadják tőlük a családi bírósági meghallgatást, nem jutnak telefonhoz és ügyvédhez. Sok bevándorló szülő nincs teljes mértékben tisztában a jogaival.

A szövetségi jog előírja, hogy meg kell fosztani szülői jogaitól azt a szülőt, aki 22 egymást követő hónapból 15-ben távol van a gyerekétől, ám vannak államok, amelyek nem várják meg ennek az időnek a leteltét, hamarabb elindítják az eljárást. Voltak esetek, amikor külföldi konzulátusoknak kellett közbelépniük azért, hogy deportáltak visszakapják szülői jogaikat.

Szerző: Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkek