Súlykontroll terhesség alatt?!

Nagyanyáink tanácsa szerint egy állapotos nőnek kettő helyett kell ennie, míg a kismama-divatmagazinok arra céloznak, hogy a terhesség egyszerűen egy közepes görögdinnyével egészíti ki az egyébként hibátlan alakú női testet: a kettő között némi ellentmondás sejthető…

A várandósság első heteiben sok nő érzi rosszul magát, émelyeg, hány, így náluk a súlygyarapodás csak később indul meg, míg mások az első pillanattól fogva jó étvággyal tudnak enni. Környezetükben sokan lesznek, akik arra bíztatják őket, hogy egyenek bátran, sőt minél többet: ezt több dologgal is lehet indokolni. Egyfelől ott van a régi bölcsesség, hogy a gyerek helyett is az anya eszik; aztán ott van az alkalom, hogy végre nem kell az elvárásoknak megfelelni, lehet „őszintén”, jó étvággyal, lelkiismeret-furdalás nélkül enni. És persze nem lehet elfeledkezni a kívánóságról sem. Ennek a jelenségnek élettanilag még nem teljesen sikerült feltárni a hátterét, de egyértelmű, hogy nem egy öntudatosan működtetett folyamatról van szó. Érdekes, hogy sok ősi kultúrában meg lehet találni ennek a nyomát és mindenhol a kívánóság kielégítésére bíztatják a kismamákat. Azért a mai tudásunk alapján ezen egy picit lehet módosítani is.
Nem ritka jelenség, hogy az állapotos nők nem fogyasztásra szánt dolgok (például virágföld, kavics, fogkrém) megevése iránt éreznek leküzdhetetlen vágyat – ennek esetleg egyes értékes anyagok hiánya vagy épp mérgezés is lehet a következménye, így mindenképp valamilyen kontrollt érdemes ezeknek a vágyaknak szabni.
Az ennivalók kívánása vagy megkívánása önmagában már kevésbé szükséges, hogy orvosi szempontból kontroll alá kerüljön (más kérdés, hogy egy januári hajnalban megkívánt szelet görögdinnye esetleg nem feltétlenül kerülhet a teljesítendő vágyak közé).
Azonban arra igenis oda kell figyelni, hogy a kismama diétája kiegyensúlyozott legyen és a terhesség alatt a testsúlya sem túlzottan, sem a kívánatos mértéknél kevésbé ne nőjön.
Igaz ugyanis, hogy a gyerek helyett is neki kell ennie, de a gyerek ilyenkor még elég kicsi, nem kíván annyit, mint egy felnőtt… A terhesség alatti túlzott súlygyarapodásról fontos tudni, hogy nem csak arról szól, hogy „kicsit elengedtem magam”, „majd a szoptatás alatt lemegy”, „ezekben a lebernyegekben úgyse látszik”. A túlsúly növeli a terhességi cukorbetegség kialakulásának esélyét, hajlamosít magasvérnyomás kialakulására. A várandósság idején az alsó testfél ízületei és vénái normálisan is nagyobb terhelésnek vannak kitéve, ezeket az ideális feletti pluszkilók tovább terhelik. A tapasztalatok alapján a túl sokat hízó nők szülése során több a komplikáció és gyakrabban születik aránytalanul nagy baba – ami nem csak a szülés során jelenthet problémát, de a kicsi későbbi egészségét károsíthatja.
Természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy a túl kevés hízás sem egészséges. Nem megfelelő anyai gyarapodás mellett gyakrabban találkozni koraszüléssel vagy időre, de kis súllyal született babákkal.
A védőnők és az orvosok azt ajánlják, hogy a terhessége előtt átlagos súlyú nők 11-13 kg hízásra készüljenek és törekedjenek a várandósság ideje alatt. Ebből a baba maga alig a harmadát teszi majd ki: a méhlepény és a magzatvíz együtt is megvan 1-2 kg, aztán a méh tömege is megnő, ami a magzatnak kell, de megnőnek az emlők is, ami a megszületett babának lesz fontos. A várandósság alatt megnő az erekben keringő vér mennyisége is, ez is kimutatható „hízást” okoz.
Hogy a szülés után mi történik ezekkel a kilókkal, az már egy másik írás témája lesz.

A terhesség 40 hete alatt a normálisnak mondható súlygyarapodás 11-13 kg körül van – ez a magzat és az anya szempontjából is fontos.
Szerző: Dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek