Öröklődik a terhességi vészes hányás

A terhességi vészes hányásban szenvedő édesanyák lányait háromszor gyakrabban érinti a kór, mint az átlagpopuláció terheseit - egy norvég kutatócsoport eredményei szerint.

A terhességi vészes hányásnak, vagy latinosan hyperemesis gravidarumnak  a  22 terhességi  hét előtt jelentkező hányingert és hányást nevezzük.  A kismamák 2  százaléka érintett. Súlyos formája kórházi ellátást igényel, ez akár testsúlycsökkenéssel is járhat. Megnő az alacsonyabb születési súly és a koraszülés kockázata is.

Ase Vikanes, az oslói  Norvég Közegészségügyi Intézet doktorandusza és kutatócsoportja szerint  „a betegség kialakulásában jelentős az anyai gének szerepe”.  Kialakulásában a  genetikai tényezőkön túl  egyéb környezeti tényezők- az életmód,  a testtömegindex, a dohányzás, a táplálkozás és az átvészelt fertőzések is szerepet játszanak.

Annak ellenére, hogy korábban a betegséget pszichés eredetűnek gondoltuk – „a tudatalatti elutasítja magát a terhességet vagy az apa személyét” – Vikanesék a genetikai faktor jelentőségét  vizsgálták. A vizsgálatba  2,3 millió olyan terhest vontak be, akik  1967 és 2006 között voltak kismamák. Közöttük  500 ezer leány és 400 ezer fiú édeasanyja szenvedett a kórtól.  Kimutatták, hogy a leány újszülöttek háromszor gyakrabban betegszenek meg, de nem nő a kockázat azon férfiak terhes partnerénél, akiknek édeasanyja panaszos volt a terhessége során. Vikanes reméli, hogy felfedezése továbbiak előfutárává válik, ezáltal segítséget nyújtva a betegség gyógyításában  is.

Dr. Brad Imler, az  American Pregnancy Association elnöke  szerint a hyperemesis „komoly egészségügyi kockázattal bír mind az édesanya, mind magzata számára”. Az okokra illetve kezelésre vonatkozó kutatások alapvetőek a társuló egészségügyi kockázat csökkentésében. Továbbá azt is kifejtette, hogy ez a megnövekedett kockázat nem ad okot  aggodalomra, hiszen csak annyit jelent, hogy száz kismamából nem egyet, hanem hármat érint a betegség. Fontos lenne további kutatásokat végezni a környezeti tényezők, a táplálkozás és életmód vonatkozásában,  hiszen ezeket szintén meghatározza a családi környezet.

Dr. Gene Burkett, a miami University of Miller School of Medicine szülész-nőgyógyász  professzora szerint „hosszú ideig azt gondoltuk,hogy a betegség öröklődik”, de ez az első olyan eredmény, ami ezt alá is támasztja. További bizonyítékok kellenének, célszerű lenne más populációkat is megvizsgálni, mielőtt a genetikai kapcsolatot bizonyítottnak tekintenénk.

Szerző: trapphenci

Kapcsolódó cikkek