Mesék a pocakban

A kutatások arra mutatnak, hogy a méhen belüli élet utolsó közel három hónapjában a magzatok már hallanak.

Sok szülő szereti elmesélni megszületendő gyermekének, hogy hova fog világra jönni, ki mindenki várja odakint. Mások kicsit abszurdnak érzik, hogy egy biológiai rétegekbe alaposan beburkolt embrióval beszélgessenek.

A kintről érkező hangok az anya hasfalán, a méh izomzatán keresztül áttevődnek a magzatvízre, amelynek rezgése aztán mozgásba hozza a kicsi koponyacsontjait: ezzel az úgynevezett csontvezetéses hallással jutnak be aztán a hanghullámok a belső fülbe, onnan pedig elektromos jellé alakulva a hallóidegen keresztül az agykéregbe. Az ilyen hosszú utat megtevő hangok egy része egészen biztos elvész, de még így is elég marad belőlük ahhoz, hogy a babák már méhen belül el tudják különíteni, hogy épp beszélgetést vagy más zajt hallanak.

Közvetlenül a megszületésük előtt a gyerekek már képesek arra, hogy megkülönböztessék egymástól magas és mély magánhangzókat, így egyértelműen máshogy reagálnak az a, o hangokra, mint az e-re vagy épp az i-re.

Amerikai és svéd kutatók érdekes felfedezést tettek közzé ez év elején egy rangos gyermekgyógyászati lapban: nem egyszerűen arról van szó, hogy a beszédet vagy a hangzás ritmusát, mintázatát figyelik a kicsik már méhen belül, de úgy tűnik, már megszületésük előtt elkezdenek megismerkedni az anyanyelvükkel is. Az egészen újszülöttek ugyanis láthatóan meglepődtek olyan magánhangzókat hallva, amelyek nem tartoznak az anyanyelvi készletükhöz – míg a bentről megszokott hangzókat hallgatva nem tanúsítottak ilyen reakciót. Ezek a korai tanulási folyamatok valószínűleg elsősorban a magánhangzókat érintik, hiszen ezek hangosabbak, hosszabban zengnek és jobban meghatározzák a beszéd dallamát, ritmusát, mint a mássalhangzók.

Ez azt jelenti, hogy valóban van annak jelentősége, hogy egy gyerek hall-e emberi beszédet megszületése előtt – azonban nagyon messze van annak bizonyításától, hogy érdemes egy három hónapos méhmagzatnak bemutatni a családtagokat. Az azonban egészen biztos, hogy már egészen korai időszaktól érzékeli a baba, hogy az anyukája épp jól érzi-e magát: nem ideges-e, nem éhezik-e. Így biztos azt is érzékeli, ha az anyukája ellazulva „csak rá” figyel, neki mesél – az anya jóleső állapotát a magzat is annak észleli. Hogy ez a „befele figyelés” miben nyilvánul meg, azt minden nőnek magának kell eldöntenie vérmérséklete és igényei szerint. Lehet, hogy valaki beszélgetni szeretne a kicsivel, más felolvas neki a kedvenc regényéből, esetleg csak üldögél és örül, hogy valaki növekszik a pocakjában. Az anyanyelvét akkor is megtanulja, ha a körülötte levők nem vele, hanem egymással beszélgetnek. Persze, ha már megszületik, akkor már vele is kell, neki is kell…

A magzatok a terhesség utolsó harmadában már hallják a külvilág hangjait, sőt, anyanyelvük hangzókészletével is ekkor kezdenek ismerkedni.
Szerző: Dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek