Magzati jogok – sajátok vagy közösek?

A vicc úgy szól, hogy a pap, a református lelkész és a rabbi arról beszélgetnek, mikor kezdődik az élet… De nem csak ők szoktak erről beszélgetni, a lakosság nagy részének van határozott és sok körülmény által befolyásolt véleménye arról, hogy a még meg nem születetteknek milyen jogai vannak.

Az Alaptörvény Szabadság és felelősségről szóló részének második cikkében az áll, hogy a magzat életét fogantatásától kezdve illeti védelem – így ennek alapján az élet a fogantatással kezdődik. A magzat jogairól szóló részletes törvény azonban ezen a tételen annyit finomít, hogy egyszerre szándékszik védeni a magzat és az állapotos nő jogait.

A szabályozás a magzatot három módon védi. Az első, a „megelőző” védelem arra irányul, hogy csak a kívánt, várt magzatok foganjanak meg, így a szexuális felvilágosítás fontosságát, a fogamzásgátló módszerek ismeretének széleskörű terjesztését (elvben támogatását is) kimondja a törvény.

A második védelmi vonal egyszerre védi az anyát és a magzatot: a terhesgondozás intézményeinek ingyenes elérhetőségével, illetve azzal, hogy erősen presszionálják a várandós nőket, hogy minél korábban és minél gyakrabban jelenjenek meg a különböző vizsgálatokon. A védőnők és a szülészek tanácsai az anya életmódjára, diétájára, gyógyszerszedésére, stb. vonatkoznak – ugyanakkor ezek a magzat javát is szolgálják, az ő egészséghez való jogát is védik, amikor a várandós nőt lebeszélik a dohányzásról vagy vaspótlás szedésére bíztatják.

A legnagyobb politikai és társadalmi vitákat a törvény harmadik szakasza, az abortusz szabályozása szokta kiváltani – így volt ez az alkotmány szövegezésénél is. A hatályos törvény az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok illetve a magzatnak az élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége esetén a terhesség teljes időtartama alatt megengedi a terhesség megszakítását. Akkor, ha több, mint 50 % az esélye annak, hogy a magzatnak valamilyen genetikailag kódolt súlyos rendellenessége van vagy valamilyen fertőzés vagy vegyszer/gyógyszer okozta súlyos károsodása alakult ki, akkor a 20. terhességi hét előtt (indokolt esetben a 24. hétig) engedélyezi a törvény az abortuszt. Ehhez azt is érdemes figyelembe venni, hogy az orvosi szabályozás a 24. hét után megszületett magzatot már élveszülöttnek tekinti, a csecsemőgyógyászok minden erejükkel és lehetőségükkel küzdenek ezeknek a koraszülötteknek az életben tartásáért – nem is rossz esélyekkel.

A legkényesebb kérdést a „nem kívánt” terhességek szokták jelenteni: a várandósság 12. hetéig a törvény megengedi a terhesség befejezését az anya súlyos válsághelyzete esetén – amit a törvény szövege így pontosít: testi vagy lelki megrendülés, társadalmi ellehetetlenülés. Ebben az esetben azonban a társadalombiztosítás nem finanszírozza a beavatkozást.

Közvetett formában ugyan, de a jövő nemzedékek érdekeit védő ombudsman-helyettes is a jelen magzatait tartja szem előtt.

A magzatnak a törvény szerint ugyan a fogantatás pillanatától van joga az életre, de a jogi szabályozás is törekszik arra, hogy ez az élet minőségében is megfelelő legyen – így már a méhen belül is biztosítva legyenek az ideálisnak gondolt körülmények illetve megszületés után is olyan környezetbe kerülhessen, ahol ezek a feltételek továbbra is adottak maradnak.

A magzati jogokat formálisan törvények szabályozzák, de a fő „jogvédő” mindenekelőtt a várandós nő lehet.
Szerző: dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek