Az ismerős anyai hang

Az első magzatmozgások felismerésétől fogva kezdődik az anyák és a gyermekek között egy állandó, kétoldalú kommunikáció. Cikkünkből megtudhatja, hogy van-e összefüggés a magzati életforma és az első hetek szokásai között, tud-e erre befolyással lenni az anya.

Az első magzatmozgások észlelése, felismerése mindig csodás érzés: egy, a vizelettesztnél vagy az ultrahang-vizsgálatnál is meggyőzőbb jelzése a magzatnak, én itt vagyok. Ahogy a hetek múlnak, ezek a kellemes „belső simogatások” időnként kellemetlenekké tudnak válni, ahogy a baba nő, a mocorgásra rendelkezésére álló tér szűkül, és persze ereje is fokozódik. Különösen „bosszantó” lehet, amikor a kicsinek az éjszaka közepén támad kedve bukfencezni, forgolódni, amikor az anyukája épp pihenni szeretne.

A tapasztalatok ugyanis arra mutatnak rá, hogy már magzatkorban elkezd kialakulni valamilyen aktivitási-pihenési napi ritmus, ami ugyan valamelyest kötődik az anya saját alvási-ébrenléti ciklusához, de nem feltétlenül azonos vele. De hát ez még hagyján! A megszülető babák ugyanis már végképp a saját ritmusukban élnek: ezt szintén befolyásolják külső körülmények, így a nappal-éjszaka változása vagy épp a részben a szülők által el- és meghatározott séták, étkezések ideje. Azonban a büszke, majd egyre kétségbeesettebb szülők előbb-utóbb fel kell, hogy ismerjék,hogy a kicsi alvási-ébrenléti ciklusa nem feltétlenül egyezik az övékével, vagy épp az általuk áhítottal.

A kisgyerekes családok közel felében panaszkodnak a szülők a gyermek valamilyen alvási problémájára. Vagy nem tud egyedül elaludni, vagy nehezen alszik el, vagy sokszor felébred, vagy felébred és nehezen alszik újra el…. És persze más egy háromhetes, ha éjjel három óránként felkel és szopizni akar, mint egy hároméves, aki szintén háromóránként felébred éjjel és inni vagy ölezni akar. A kutatások azt is igazolták, hogy az anyai depresszió egyik fontos tényezője a kicsi nemalvása…

Ausztrál kutatók egy széleskörű vizsgálat keretében kipróbálták, hogy lehet-e segíteni ezen. Nyolc hónapos babák szülei a védőnőktől kaptak tanácsokat és tippeket arra, hogy hogyan „tanítsák” a gyerekeket aludni. A módszer működni látszik: negyed és fél évvel a tanácsadás után ezek a kicsik tényleg kevesebb altatási gondot produkáltak, a szülők is „kisimultabbak” voltak. A bevetett módszer kétféle volt: az egyik a klasszikus „hagyd sírni” technikának egy változata, a másik pedig a „maradj ott vele, míg elalszik egyedül”.

A Pediatrics című rangos lapban 2012-ben megjelent összefoglaló legnagyobb értéke az, hogy megkeresték ezeket a családokat 6 évvel később is. A legjobb hír az volt, hogy nem romlott meg a szülő-gyermek közti viszony látványosan attól, hogy a kicsiket babakorukban néhány éjjel sírni hagyták. Kiderült ugyanakkor az is, hogy ekkor már „nem hatnak” a tanácsok, ez a korosztály már jobban alszik egyedül, függetlenül attól, hogy a szülei kipróbálták-e az altatós trükköket kiskorukban. A hatéveseknek már csak kb. 10 %-ának vannak ugyanis alvási problémáik. Aztán, előbb-utóbb el is költöznek otthonról…

Az élet különböző szakaszaiban az alvási-ébrenléti szakaszok folyamatosan változnak, a mintázat nagy egyéni különbségeket is mutathat.
Szerző: Dr. Gács Zsófia

Kapcsolódó cikkek

Akciós ajánlataink