Apás szülés – Erőt ad vagy jobb nem erőltetni?

Örök kérdés a gyermek fogadása előtt álló párok esetében: benn legyen az apa a szülőszobában, vagy inkább várakozzon kint? Az apás szülésnek többnyire inkább előnyét emelik ki a kismamák.

Egy kisbaba születése ugyanúgy tartozik az édesapára, ahogyan az édesanyára, hiszen közös gyermekükről van szó. Ám nem könnyű elhatározni, vajon az apa is legyen benn a szülőszobában és nézze végig a baba világrajövetelét, vagy inkább „tisztes távolságból” legyen részese az eseménynek?

A kismamák egymás közt hosszasan cserélnek eszmét a kérdésről, no és persze az apával is megvitatják, szeretne-e bent lenni a szüléskor. A tapasztalatok szerint az apukák első reakciója többnyire az, hogy nem bírják a vért, ezért inkább kinn maradnának.

Ám nem kevés olyan eset van, amikor az apuka meggondolja magát a szülés beindulásakor, esetleg a párja küld érte és ő aggódva siet be mégis, hogy a segítségére legyen. Lehet, hogy kezdetben váltig állítja, nem szeretné elvágni a köldökzsinórt, majd az adott pillanatban eszébe sem jut, hogy ne ő vágja el.

Tény, hogy a szülés egy intim dolog, vérrel és nem kevés fájdalommal, így a kismamák egy része maga is idegenkedik attól, hogy a párja vele legyen a gyermek világrahozatala alatt.

Sokan vélik úgy, nem véletlenül tartották régen távol a szülőszobától a férfiakat, hiszen ez nem nekik való. Akad kismama, aki attól tart, hogy nem tud uralkodni magán, esetleg a felfokozott stressz miatt goromba lesz, hogy ilyen szituációban még sohasem látta őt a kedvese, sőt, esetleg „gusztustalannak” ítéli majd az egészet. Sokan attól félnek, hogyan néz majd rájuk ezek után a férfi, akivel együtt tervezik leélni az életüket?

A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy amikor valóban elérkezik a szülés ideje, megváltozik mind a leendő anyuka, mint az apuka hozzáállása.

Természetesen van, aki ekkor sem gondolja úgy, hogy részese szeretne lenni a szülésnek, ilyenkor ezt nem is szabad erőltetni. Azoknál a férfiaknál, akiket már a kórházi környezet is kifejezetten zavar, látszik, hogy rosszul érzi magát, valóban nem érdemes erőltetni, hogy a szülésnél legyen bent – nagy eséllyel örömmel veszik, hogy nem kell ott lenniük.

Mégis, sok olyan férfi akad, aki végig úgy érzi, nem szeretne bemenni a szülőszobába, majd ahogy közeledik a nagy nap, egyre inkább afelé hajlik, hogy mégis ott akar lenni.

 

Van olyan apa, aki szilárdan elhatározza, benn lesz a szülésnél – ám közben valóban rosszul lesz, sápad, remeg, szédül és az orvos küldi ki. Van, aki erőt vesz magán, és mégis visszafordul az ajtóból, hiszen mégiscsak a gyermeke születéséről van szó – ez egy olyan pillanat, amely talán csak egyszer adatik meg az életben.

Nem muszáj mindent látnia

Ha a szülő nő nem szeretné, hogy a párja mindent lásson, azt meg lehet oldani. Állhat a fejénél, törölgetheti a homlokát, foghatja a kezét, masszírozhatja a párja derekát. Az izgalom, az aggódás olyannyira a tetőfokára hághat, hogy gyakorlatilag a férfi is együtt veszi a levegőt szülő párjával, mintha csak mindent ugyanúgy érezne.

Azok az apukák közül, akik benn voltak a szülésnél, legtöbbje úgy érzi, nagyon megérte és élete egyik legcsodálatosabb élményének tartja azt. A nők szinte kivétel nélkül állítják, hogy rengeteg erőt adott nekik a párjuk jelenléte.

Érdemes megpróbálni együtt, majd pedig, ha úgy alakul a helyzet, hogy valóban nem megy vagy nem tesz jót, az apát még mindig ki lehet küldeni.

Félmegoldás, ha a vajúdás alatt a párjával van az apuka, majd a kitolásnál kinn várja meg a gyermek megszületését.

Egy biztos: a legjobban akkor sül el a dolog, ha mindkét fél egyformán akarja, hogy benn legyen az apa.
Szerző: Kadesz

Kapcsolódó cikkek